Messze túlszárnyalta a pénteki Viszockij-est híre a gyulai városhatárt, hiszen a könyvtári rendezvényt hirdető plakátért egy lengyelországi múzeum jelentkezett, így Csomós Éva műsorának lenyomata megmarad az ottani utókornak.
A Gyulai Tavaszi Fesztivál könyvtári rendezvényeként tartotta meg zenés irodalmi estjét Csomós Éva, Viszockij: az örök szerelem címmel a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében.
A 18 órakor kezdődő rendezvény sok érdeklődőt vonzott, amiből kiderült, hogy az 1960-80'-as évek orosz bálványa ma sem veszített egykori népszerűségéből. A műsor iránti érdeklődés azonban nem csak a helyi közönség felől érkezett, hiszen - ahogyan azt Dézsi János könyvtárigazgató bevezetőjében is elmondta - az Észak-lengyelországi Koszalinban működő Viszockij Múzeum igazgatónője, Marlena Zimna levelet írt hozzájuk, hogy kérjen egy eredeti példányt a programot hirdető plakátból. A kérést természetesen teljesítették, így a könyvtári rendezvényeket hirdető plakátokat készítő Laczkó Gabriella munkája ezentúl a W?ODZIMIERZA WYSOCKIEGO múzeum kiállítási anyagát gazdagítja.
Nem könnyű feladat sablonoktól mentesen bemutatni a brezsnyevi korszak moszkvai fenegyerekét, hiszen Vlagyimir Viszockijról színészként, költőként, botrányhősként, dalai által, a korszakban betöltött szerepe kapcsán és mint a világhíres színésznő, Marina Vlady férjeként is hosszasan lehetne beszélni. Csomós Éva mindezt felölelve, a személyiségét igyekezett megragadni, néhány dal- és versfordítás bevonásával úgy, hogy arra is választ adjon, miért fontos itt és ma foglalkozni vele, és hogy ki értheti őt meg leginkább, akár az orosz nyelv ismerete nélkül is.
Hiszen túl azon, hogy az orosz művész több mint harminc éve halott, az a politikai korszak is letűnt amiben élt és alkotott, moszkvai szlenggel teletűzdelt dalszövegei azok számára sem érthetők, akik viszonylag korrekt szinten beszélnek oroszul, személyisége is igen megosztó volt – mégis világszerte máig az egyik leggyakrabban emlegetett művész, kinek jelentősége talán leginkább Jim Morrisonéhoz hasonlítható. Még nálunk is hetente jelennek meg róla szóló cikkek, fordítják és könyvekben adják ki dalszövegeit, tartanak róla előadásokat, emlékesteket - évfordulóktól függetlenül is.
A mai hallgatót nem a politikai dalai érintik meg, sokkal inkább azok, amik a fizikai-lelki próbatételeken segítenek áthaladni, a változtatás lehetőségét megmutatva. És bár gyakran humorral tűzdelt, ironikus dalok ezek, komoly problémákra irányították a társadalom figyelmét. Ezért is hallgatta el őt a hatalom, mert nem megengedetten, hanem valójában volt bátor. Nyíltan merte kifejezni a mindenki által áhított igazságot, olyan erővel, hogy mindenki mellé állt, a nép vakon követte, akár forradalmat is előidézhetett volna. Már éltében annyi legenda keringett róla, hogy a fele beváltásáért is legalább száz életet kellett volna leélnie. Dalairól sokan azt hitték, hogy még háború előttiek vagy népdalok, mindenki ismerte és kívülről fújta őket, pedig lemezen megjelenni, rádióban szólni vagy tévében szerepelnie egyaránt tilos volt neki, mégis a Szovjetunió legnépszerűbb embere volt.
Ahogy mondani szokás, két végéről égette a gyertyát. A túlzások, az abszurdum, az összeomlás világában volt igazán otthon, önmagában száműzötten – ezt a belső nyugtalanságot alkohollal, később pedig drogokkal próbálva enyhíteni. Ezért szinte törvényszerű volt, hogy rövid lesz az élete.
Ezt a túlfűtöttséget ragadta meg Csomós Éva a felolvasott versekkel, közelebb hozva a korszak- és egyben Viszockij világát, rámutatva, hogy aki ezt a szenvedélyességet őszintén fogadja, az a nyelv ismerete nélkül is meg tudja érteni, sőt, őszintén és nyíltan mer a jelenben lenni. Ez pedig arra is választ ad, hogy az örök szerelem valójában az élet – minden megmutatkozó nehézsége ellenére - folyamatos szeretetét jelenti.
