Akár esik, akár fagy, november 11. napja évek óta nálunk is a Márton-napot ünneplőké. Így volt ez idén is, amikor a zuhogó eső ellenére is megtelt Gyulán az Apor tér, hogy Gedeon gúnár felvezetésével, lampionos menetben emlékezzünk a katonatisztből lett középkori püspökre.
De nem csak a németvároson, hanem a galbácskerti óvoda Pillangó csoportjában is napok óta folyt már a készülődés, hogy erre a bizonyos szerdára kisüljön az összes tök, elkészüljön minden sütemény, és megannyi sajátkészítésű tárgy várja új gazdáját a nagycsoportos ovisok által épp 10. alkalommal megrendezett Márton-napi vásáron. A lelkes kis árusok még a délutáni alvást is kihagyhatják ilyenkor, hogy minél több portékát értékesítve fordíthassák a - szülők jóvoltából - befolyt összeget hol játékvásárlásra, hol kirándulásra.
A népi hiedelem szerint, ha a liba e nap vízben poroszkál, karácsonykor jégen jár. Ám nem csak a ludak jártak vízben aznap, hanem mindenki, aki csak járni tudott, mert hullott az égi áldás bőven napközben, de még délután is, amikor a németvárosi óvoda szervezte meg immár 17. alkalommal Szent Márton – napi rendezvényét. Az elszánt résztvevők az intézmény udvarán felállított sátrakban juthattak hozzá némi harapnivalóhoz és testet melegítő nedűhöz, hogy aztán lampionjaikkal a sötétbe fényt lopva, hosszú menetben énekelve vonuljanak fel az Apor térre.
Az időjárás a jókedvet ugyan nem változtatta meg, de a műsort igen, és Szilágyiné Solymosi Mária, Gyula Város Egyesített Óvodája vezetőjének tervezett hosszú köszöntője helyett csak személyes élményét osztotta meg az egybegyűltekkel arról, hogy tizenhét évvel azelőtt, az első felvonuláskor – program gyanánt – még csak a plébános úrnak és Szabó Anikónak, a német klub vezetőjének adtak át némi forralt bort és süteményt. Röviden megemlékezett a IV. században Szombathely környékén született szent Mártonról is, akit jólelkűsége, egyszerű életmódja miatt avattak számos mesterség védőszentjévé. Attribútuma azért a lúd lett, mert a püspökválasztás elől elrejtőző szerény Márton rejtekét a libák gágogása fedte fel Tour város polgárai előtt, akik végül 371-ben püspökükké választották. Emléknapján körmenetekkel, borkóstolással és lámpás felvonulással emlékeznek meg róla. Ez utóbbi azzal a szokással esik egybe, hogy ilyenkor volt szokás meggyújtani a műhelyek mécseseit a korai sötétedés miatt.
A németvárosi program az évek során gazdagodott, így épült be a legnehezebb lúdnak kijáró elismerés is, melyre előző nap lehetett egy üveg borral nevezni, szintén az óvoda udvarán. Mielőtt bárki köszörülni kezdené a torkát, annak álljon itt gyors indoklásul, hogy a hagyományok alapján Márton napja az Újbor Ünnepe is, mert az ital ekkor válik először megkóstolhatóvá. „Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik”.
A borról mondott le a négy versenybe nevezett szárnyas gazdája is, annak reményében, hogy majd hazaviszik a Szent Márton-napi lúd cím elnyerésével járó 30.000.-Ft értékű ajándékkosarat és a hozzá tartozó vándorserleget. A legkönnyebb állat is több mint 7 kg-os volt, győztesként mégis Gedeon került ki közülük, a maga 10, 52 kg-os súlyával, elégedett gazdája, Puskás Sándor gerlai lakos nevezésében, aki már másodszorra birtokolja a kupát.
Együtt feszítettek büszkén a menet élén, majd vették át díjaikat dr. Illyés Józseftől és Danszki Károlytól.
Miután Mittag Mónika, a Gyulai Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszöntötte és ajándékozta a jelenlévő Mártonokat, a tömeg közös énekléssel zárta az ünnepséget, melynek végére az addig makacsul kitartó eső is elállt.
