Dr. Erdmann Gyula (nyugalmazott levéltár-igazgató):
– Véleményem szerint a közeli jövőben nem várható. Nem azért, mert nem lenne jogos vagy igazságos az európai uniós jogszabályok szerint. Sokszor mondják, hogy az Európai Unió kettős mércével mér, és ez a jelenlegi esetben is igaznak bizonyul. Amíg például Dél-Tirolban evidencia az autonómia és Nyugat-Európában minimális emberi jog, addig a posztkommunista országoktól elvárják, hogy egymás között oldják meg a problémáikat. Ez elfogadhatatlan. Románia autonómiát viszont addig nem fog adni, amíg nem kényszerítik rá. Akkor változhat a helyzet, ha az Európai Unió nem válogatva alkalmazza saját maga által megírt jogszabályait. Amennyiben az unió is kiáll a másfél millió embert érintő autonómia mellett, akkor is várni kell majd néhány évet. Véleményem szerint három-négy éven belül nem történik változás, de jobb későn, mint soha.
Singer Attila (mérnök):
– Természetesen! Egy barátommal jómagam is részt vettem az Székelyek Nagy Menetelésén. A menet végállomására, Kökösre mentünk. Ezen a helyen halt hősi halált Gábor Áron. A településről éppen csak kiértünk, a Bereckig tartó emberoszlop máris összeért. Ezen az 55 km-en 120 ezer ember volt jelen. Nagyon felemelő érzés volt átélni mindezt. A menet vidám hangulatban és atrocitások nélkül zajlott le. Bizakodásra ad okot, hogy az összes romániai magyar párt a megmozdulás mellé állt, és a magyar kormány is támogatta. Úgy gondolom, ha ez az összefogás megmarad, mindenképp elérhetővé válhat Székelyföld autonómiája. A román vezetésről pedig annyit, hogy a bérelt mozdony állítólag meghibásodott, így több százan nem jutottak el a demonstrációra, a román sajtó pedig megpróbálja elbagatellizálni a menet jelentőségét, szerintük csak 15 ezer résztvevője volt a megmozdulásnak.
