A Gyulai Várszínháznál már hagyomány, hogy nyári évadját egy nagyszabású, könnyed, és szélesebb réteget megcélzó zenei produkcióval zárja. A jubileumi évad utolsó előadása a teátrum idei negyedik bemutatója volt, és stílusosan a szintén bő fél évszázaddal ezelőtt alakult legendás The Beatles zenekar dalaiból építkezett.
A várszínház, valamint a Rock és Musical Színház közös produkciójában megvalósuló mű, A Mágikus misztikus utazás Bors Őrmester Árvaszívek Klubjának zenekarával a Strawberry Fieldstől a Penny Lane-ig címe sok mindent sejtetett. A Sergeant Pepper… (Bors Őrmester) a liverpooli négyes egyik legikonikusabb lemezének címe, amely egy fiktív együttesről szól. Strawberry Fields közelében nőtt fel John Lennon, Penny Lane pedig az a híres negyed, ahol később Paul McCartney-val megalakították közös zenekarukat. Mindkét helységnév egy-egy dal címe is, amelyek az azonos című kislemez „dupla” A oldalán osztoznak. Mindezek tudatában – valamint a musicalekre jellemző könnyed szórakozást nyújtó stílusjegyeket ismerve – a nézőtér mintegy háromnegyedét megtöltő közönség kíváncsian várta a gombafejűek dalait és a sztorit.
A tószínpad állandó díszletének központjában egy hangszerekkel ellátott zenekari dobogó állt, fölötte karzat a Beatles tagjainak portréjával, egy brit lobogó, jobbról egy koncertbusz bejárata. Egy gitáros (Hajba Áron) az Egyesült Királyság himnuszával indított, utalva a talán legnagyobb világhírt szerző angol zenekarra, valamint tagjainak lovaggá ütésére, nem kis utóérzést adva Jimi Hendrix amerikai himnuszátiratára.
Sokakban felmerülhet, hogy szükség van-e a Beatles híres dalainak lefordítására, hiszen azok évtizedek óta angolul járták be keresztül-kasul a világot, és hódították meg a szíveket, anélkül, hogy a rajongók valamennyien mélyrehatóan ismerték volna a dalok sorait. Bárhogy is, ezúttal lényeges volt a szinkron, hiszen a „mágikus-misztikus utazás” történetébe adoptált dalszövegek adták a Miklós Tibor által írt és rendezett előadás lényegét.
A történet elején II. Erzsébet királynő a liverpooli előadóművészeti akadémia avató ceremóniáján felkéri az iskola egyik alapítóját – a Beatles máig is aktív szerzőjét – mondja el megnyitó beszédét. Sir Paul McCartney szavaiból kiderül: a megnyitó ünnepségre az akadémia elsős növendékei „egy koncertet állítottak össze Beatles dalokból, James Bond filmekre emlékeztető kerettörténettel”.
Ennek jegyében telt a következő kétszer egy óra. A színpadon többnyire élő zenét előadó BlackBirds Beatles Tribute Band muzsikusai még hagytak némi kétséget, hogy nem egy amatőr „koncertet” látunk, de hamar kiderült, az ismert előadók és énekesek valóban egy elsős középiskolás produkciót adtak elő. Ezzel a közönség megkapta az „elnéző szülő” szerepét, hogy egy darabot láthasson egy olyan darabon belül, amely mellesleg valóban akkor került először publikum elé.
A jelenetek sorában már a kezdetektől fogva kétséges volt, ki játssza a világhírű kvartett közismert tagjait, Lennont, McCartney-t, George Harrisont, vagy Ringo Starrt. A tényleges zenészek nagyrészt a háttérben dolgoztak, az énekesek szerepei pedig csapongtak a zavaros, akciódús bűnügyi történetben, amelyben Bors őrmester/ezredes, a katonai titkosszolgálat tagja egy világuralomra törő „rosszfiút” próbál leleplezni, a nemzetbiztonsági ügyben pedig a turnézó zenekar a csali. Láthattuk a következetlen diákelőadások sajátosságait: a stílus- és koridegen mozgást, az eseti fényhasználatot, a számos öncélú mellékszálat és geget, amelyek között szinte idegennek tűnt az énekesek és táncosok egy-egy kiemelkedő szólóproduktuma.
A neves előadók – Puskás Peti, Makrai Pál, Dér Heni, Zentai András, Vecsei László, Bodrogi Gyula, Ekanem Bálint Emota, Nagy Anikó, Kaprielián Alexa, Miklós Eponin és mások – egymásnak adogatták a népszerű dalokat. A közönség örömmel ismerte fel a klasszikusokat, a Lovely Rita, Strawberry Fields Forever, Dr. Robert, It's All Right!, Oh Darling, Ob-La-Di, Ob-La-Da, Eleanor Rigby, Being For The Benefit of Mr. Kite, Lucy In The Sky With Diamonds, Hey Jude című számok és a többi örökzöld magyar átiratát.
A darabban szereplő dalok kiválasztása és sorrendje végképp bebizonyította: a tószínpadon bemutatott fantáziajátéknak köze sincs a XX. század korszakalkotó bandájának történetéhez. A slágerek szövegéből mozaikszerűen felépített sztori végül keret nélküli happyenddel, ám grandiózus revüműsorral búcsúzott a közönségtől.
Aki a Beatles-dalokért, a népszerű énekesekért és a színes tánckarért jött, vastapssal jutalmazta a több mint harmincfős gárdát. A többiek egy letisztulatlan koreográfiát és a múlt századi rocktörténelemtől igencsak elrugaszkodó eseménysort láthattak.
