Újra itt van a Perseida meteorraj, amely mint minden évben, augusztus 12-13. körül éri el a maximumát. Ha ekkor az időjárás kedvező, érdemes kivonulni a városból, és nem csupán a nyakunkat tekergetve, hanem a földre terített hálózsákon vagy pokrócon elfeküdve várni a hullócsillagokat. Erre az egyik legideálisabb hely környékünkön a Körösök gátja vagy egy kis eldugott mező. Takarónkat úgy terítsük le, hogy szemünket az északkeleti égbolt irányba tudjuk szegezni, a Perseus csillagkép felé. Ha ekkor az ég mégsem tiszta, vagy egyszerűen csak hétköznap este nincs kedvünk kimenni a város szélére, akkor sem kell kétségbe esni, hiszen a meteorraj tagjait július 17. és augusztus 24. között bármikor megcsodálhatjuk. Az elmúlt évek alapján elég nehéz megbecsülni, hogy az idén mennyi hullócsillagot láthatunk majd. 2009-ben 175, 2010-ben 91, 2011-ben 58, tavaly pedig 122 volt megfigyelhető óránként, csak reménykedni tudunk, hogy idén is adakozó kedvében lesz az ég.
A Perseidák az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj, amelynek szülőégiteste a 109P/Swift-Tuttle üstökös. A meteorrajt először kínai csillagászok jegyezték fel mintegy kétezer évvel ezelőtt. A VIII. és a XI. század közötti időszakban rendszeres megfigyeléseket végeztek a kínai, japán és a koreai csillagászok a meteorrajról, viszont a XII. és a XIX. század között sajnos csak elszórtan készítettek feljegyzéseket. 1835-ben Adolphe Quételet fedezte fel, hogy az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából jönnek felénk, azóta emlegetik Perseida meteorrajnak. Giovanni Schiaparelli olasz csillagász nevéhez fűződik, hogy az 1864 és 1866 között megfigyelt Perseida meteoroknak kiszámolta a naprendszerbeli pályaelemeit, melyek hasonlónak mutatkoztak az 1862-ben megfigyelt Swift-Tuttle-üstökös pályaelemeihez, így mostanra már teljesen bizonyos, hogy ez a Perseida meteorraj szülőégiteste. Igaz ez az üstökös csak 130 év alatt kerüli meg napunkat, és most elég messze jár tőlünk, ám bolygónk idén is találkozott a meteorrajjal. Érdekességképpen: a Perseida meteorrajt „Szent Lőrinc könnyeinek" is szokták nevezni, a 258. augusztus 10-én mártírhalált halt Szent Lőrinc után.
De mik is a hullócsillagok? Amikor egy üstökös a Nap közelébe érkezik, a benne levő jég és az abba belefagyott porszemcsék felmelegszenek, majd a szublimáció hatására kiszabadulnak, és a szülő égitestéhez hasonló pályára kerülnek. A szülőüstökös a Naprendszerben töltött több ezer éve alatt rengeteg törmeléket hagy maga után, és szór szét a teljes pályája mentén. Amikor ezek a kis porszemcsék bekerülnek a Föld atmoszférájába, a felszín felé haladva, az egyre sűrűsödő levegőrétegekben erős fékező hatás éri őket. Ekkor a levegő és maga a porszem is erősen felizzik, ezért az égen gyorsan áthaladó meteoroid zöldes-kékes fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig lehet látni. Nagyon ritkán lényegesen nagyobbak is előfordulnak, amelyek igen fényesek, s akár a teliholdnál is fényesebb tűzgömbökként haladnak át a légkörön. A Perseida csillaghullás során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek be is világítják majd az éjszakai égboltot.
