Hálaadó szentmisén emlékeztek meg az 1945-ben málenkij robotra elhurcoltak hazatérésének 65. évfordulójáról a németvárosi Szent József-templomban. Gyuláról mintegy ötszáz német nemzetiségű lakost deportáltak a Szovjetunióba kényszermunkára. Az elhurcoltak többsége 1948 júliusában tért haza, ám akadtak olyanok is, akik csak 1949-ben találkozhattak újra szeretteikkel.
A msgr. Kovács Péter esperesplébános által celebrált szentmisét követően a megemlékezők virágokat helyeztek el a templomban, a Don-medencei szénbányákban elhunytak emléktáblájánál. A mise után, a hagyományokhoz hűen, a Szűz Mária Kegytárgy Múzeum udvarán gyűltek össze, hogy együtt idézzék fel a több mint fél évszázaddal ezelőtt történt eseményeket.
A túlélőket és hozzátartozóikat Kovácsné Murvai Zsuzsanna köszöntötte. A K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnöke elmondta: az egykori deportáltak közül még huszonhatan élnek, de sajnos kevesen vannak olyan egészségi állapotban, hogy részt tudjanak venni a megemlékezésen.
– Boldogok vagyunk, hogy ti még itt vagytok nekünk, és a történeteitekkel erősítetek bennünket – mondta meghatódva az elnök, a „Málenkij robot – Az orosz bányákba deportált gyulaiak emlékére” című könyv szerkesztője.
A Schriffert Mihály, Japport József és Kern József által készített harang lábánál dr. Kovács József országgyűlési képviselő mondott beszédet. A honatya kifejtette: az évről évre megtartott megemlékezések azért fontosak, mert nem engedik feledésbe merülni a múltban elkövetett szörnyűségeket. Hozzátette: a túlélők lelkierőt adhatnak ahhoz, hogy emelt fővel tudjunk emlékezni.
A jelenlévők közös imája után az egyik túlélő, Ludvig András húzta meg a harangot, amely ezúttal is azokért a sorstársakért szólt, akik már nincsenek az élők sorában. A megemlékezés végén a Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és egyik tagja, Mittag Mónika és Hack Ferenc, valamint dr. Kovács József helyezett el koszorút a harang lábánál.
