Ezen a héten – ígéretünkhöz hűen – hasznos tippeket, lehetőségeket adunk a betegségek megértéséhez, így a gyógyulás folyamatához. Érdemes kérdéseket megfogalmazni magunkban, melyek rávezethetnek a kialakulás körülményeire.
Mire kényszerít ez a betegség? (pl.: megállni, feküdni, várni, fejet hajtani, hallgatni…). Milyen mozdulatokat nem tudunk megtenni az állapotunk miatt? (pl.: megmozdulni, lépni, lélegezni, fogni, hajolni, felegyenesedni, beszélni, nyelni, látni, hallani). Látható helyen vannak-e a beteg testrészek? (Az egész világnak meg kell mutatnom, vagy a testemen belül, magamban hordozom.)
A magyar nyelv rendkívül kifejező, ezért érdemes megkeresni, milyen szófordulatok, szólásmondások találhatóak az érintett testrészre vagy állapotra. A teljesség igénye nélkül néhány: Szöget ütött a fejembe…, töröm a fejem…, fejjel a falnak…, nem látom a fától az erdőt…, szemet szúrt valami…, más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában a gerendát sem. Torkomon akadt a falat…, nem nyelek tovább… Szíven ütött a dolog…, összetört a szívem…, meghasadt a szívem… Mellbe vágott a dolog…, gyomron talált valami…, mellre szívtam a dolgot… Nem tudom megemészteni a történteket…, be vagyok tojva… Nem állok a sarkamra…, a tyúkszememre léptek…, rosszban sántikálok…
Sokan csak amikor kórházba kerülnek, akkor élhetik át azt, hogy törődnek velük, gondoskodnak róluk, odafigyelnek rájuk, elmondhatják, mire vágynak, mert az életük „úgy hozta”, hogy más módon sosem kapták meg az áhított figyelmet, szeretetet…
Érdemes hát együtt gondolkodnunk akár betegek, akár gondozók vagyunk a testi-lelki megújulásért. A betegség mindenképpen változást hoz az életünkbe, tekintsük felhívásnak, és barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy mivel mi hoztuk létre, mi is tudjuk rendbe hozni a hagyományos és modern gyógyászat segítségével. Kérdésekkel forduljanak a „Napfény íze” reform üzlet szakembereihez.
