Fazekasné Kiss Mária (rokkantsági ellátott):
– Járok piacra, de már ritkábban. Mivel könnyen elkapom a betegségeket, már nem töltök tömegben hosszabb időt. Jó piacnak tartom a gyulait, de a csabaihoz képest nagyon drága. Ha már gyulai termékeket árulnak, akkor olcsóbbnak kellene lennie. Nagy, kétezer négyzetméteres kertünk van, mindent megtermelek, a piacra tojásért és gyümölcsért járok ki. Jó közösségi tér is a piac, vannak olyan ismerőseim, akikkel csak ott futok össze, és nagyon sok hírt is be lehet szerezni. Most nyílt egy új lángosos, érdemes ott enni. Kritikaként azért megjegyezném, hogy kicsit kulturáltabb körülmények kellenének, egy csarnokra, vagy legalább egy ponyvára lenne szükség, hogy esőben és fagyban is tudjanak boldogulni az eladók. A férjemmel mi is termeltünk, sokat fagyoskodtunk, áztunk-fáztunk a piacon.
Baranyó Gézáné (könyvelő):
– Nagyon ritkán fordulok elő a piacon, hiszen van egy kiskertem, ott mindent megtermelek. Nem permetezünk, csak a fák kapnak egy lemosó permetezést. Így tudjuk legalább, hogy mit eszünk meg. A gyulai piacot egyébként is nagyon drágának tartom. Talán azért magasabbak az árak, mert itt is érvényesül Gyula idegenforgalmi jellege. Abból következtetek erre, hogy a nyaralások alkalmával mi is kilátogatunk a piacra, és nemigen nézzük az árakat. Úgy tűnik, a árakat itt is a turisták látogatásához igazítják. A felújítás már nagyon ráfért a piacra, a járdalapok annyira szétcsúsztak már, hogy babakocsival közlekedni rémálom és egyébként is bokatörő mutatvány.
