Dr. Gyimesi András az egészségügy és egészségvédelem területén elért kimagasló eredményeinek elismeréséül; Kiss József Gyula város kultúrájáért, turizmusáért, közösségi életének és civil szervezeteinek hatékony támogatásáért végzett munkája elismeréseként; Nadabánné Benyik Éva a sclerosis multiplex betegségben szenvedő polgárok életének és civil szervezeteik munkájának áldozatos, mindennapi segítéséért; Komoróczki Aliz a turizmus és a gyulai városmarketing területén az elmúlt években hazai és nemzetközi szinten elért eredményeinek elismeréséül; a Gyulai Agrár Zrt. az elmúlt években a mezőgazdaság területén végzett kiemelkedő tevékenységéért és környezettudatos gazdálkodásáért vehette át a Sikeres Gyulai címet.
- Mi hosszú távú városfejlesztési stratégiában gondolkodunk. Ehhez messze kell előre látni, ám egyúttal hátra is kell nézni. Figyelnünk kell az elődeink által megkezdett munkára, építenünk kell a korábbi eredményekre. Ahhoz pedig, hogy okoljunk a múlt hibáiból, látnunk kell azt is, hogy amikor városunk a 90-es évek közepén - második felében látványosan megrekedt a fejlődésben, akkor ennek döntő részben az volt az oka, hogy a civakodó-marakodó képviselő-testületek a napi politikai csatározások oltárán feláldozták a város jövőjét szolgáló ügyeket. Innen nézve nagyra kell értékeljük a jelenlegi helyzetet, amikor is a választópolgárok bölcs döntése következtében egy erős, cselekvőképes, kétharmados testületi többség vezeti a város, mely a kisebbséggel kulturáltan képes, ha kell vitatkozni, de ha kell, akkor együttműködni – mondta a polgármester.
Dr. Görgényi Ernő évértékelő beszédét az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük.
„Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre” – vallotta Churchill, s ebből is tudhatjuk, hogy ha a jövőről beszélünk, feltétlenül szólnunk kell a múltról is. Az újévi remények, az új esztendő kilátásai az óév értékelése nélkül nehezen értelmezhetőek. Köszönöm, hogy meghívásomnak eleget téve megtiszteltek jelenlétükkel és együtt tekinthetjük át a mögöttünk hagyott év eseményeit, egyúttal latolgatva, mi várhat ránk az idén.
Amikor visszaemlékszem a 2012-es év elejére, akkor különös dolgok rémlenek fel bennem. Külföldről és belföldről hivatásos rettegők és fonák Kasszandrák a nyilvánosság fórumain a legrosszabb kilátásokkal riogattak mindannyiunkat. Az államcsőd volt a minimum. Ha igazuk lett volna, ha rajtuk múlt volna, ma nem ülhetnénk itt együtt, mert nem működne az ország, nem működne a város sem. De nem rajtuk múlt. Hanem rajtunk, a nyugodt többségen, akik nem dőlünk be a politikai manipulációknak, hanem tesszük a dolgunkat, ki-ki a maga helyén. Ezért ma, noha nem feledkezünk el a bajokról sem, amikkel még meg kell küzdenünk, mégiscsak szép sikerekre tekinthetünk vissza. Nem is kevésre.
„Gyulán mindig történik valami” – olvasható némely városi reklámkiadványon. Ez a tavalyi évre olyannyira igaz volt, hogy nem is adhatok teljes képet 2012. történéseiről, ha nem akarok visszaélni az önök türelmével. Márpedig nem akarok visszaélni. Ezért csak néhány fontos ügyről szeretnék beszélni.
Tavaly ilyenkor még csak vártuk, reménykedve vártuk a várfürdő fejlesztésére, az Almásy-kastély felújítására, az ivóvízminőség-javító programunkra, vagy a Béke sgt. - Göndöcs-kert felújítására beadott pályázatunk eredményét. A választásokat követő első két év ugyanis egyrészről az önkormányzat eladósodása megállításának, másrészről az újabb városi beruházások tervezésének, előkészítésének, a támogatások elnyeréséért való küzdelemnek az időszaka volt – miközben azért több fejlesztés kivitelezése is megtörtént.
Ma már tudjuk, reményeinkben nem kellett csalatkoznunk, 2012. elhozta a várt sikereket. Megnyertük a várfürdő fejlesztésére beadott pályázatunkat és június 20-án Lázár János államtitkár úr részvételével letettük az új, 6 ezer négyzetméteres családi élményfürdő alapkövét. Az esemény jelentőségét az is növelte, hogy 1984 óta nem épült új épület a várfürdőben. Ez alkalommal Lázár államtitkár úr egyértelmű utalást tett arra is, hogy a kastély felújítására közel egy éves előkészítő munkát követően beadott pályázatunk is támogatásban részesül. S ahogy mondta, úgy lett: a kastély és parkjának felújítására 2 milliárd forint támogatást ítélt meg a kormány, ráadásul mindehhez a város részéről önerőt sem kell hozzátenni. Az ivóvízminőség-javító pályázatunkat is megnyertük, úgy, hogy végül mindössze 2,7 millió Ft városi önerő hozzáadásával tudunk megvalósítani egy 2 milliárd forintos programot, melynek keretében 6 új kutat fúrunk, amelyből minden szabálynak megfelelően alacsony arzén tartalmú, egészséges vizet ihatunk majd. Végül megérkezett a levél arról is, hogy a Béke sgt. - Göndöcs kert felújítására beadott pályázatunkat is – miután a Bajnai-kormány elutasította – az Orbán-kormány támogatásban részesítette.
De mindezeken felül a Mágocsi úti óvoda felújítására és bővítésére, az Erkel gimnáziumban egy korszerű természettudományi labor kialakítására, kivilágítható műfüves nagy focipálya megépítésére is százmilliókat nyertünk. Közben pedig elkészült a tűzoltóság épületének bővítése és felújítása, valamint az Apor téren a műemléki iskolaépület rekonstrukciója a családsegítő központ számára. Mindkét beruházás kivitelezői gyulai vállalkozók voltak.
Egy barátom igen bölcs gondolata szerint óvakodni kell azoktól, akik saját maguktól idéznek. Annyit azonban nézzenek el nekem, ha felidézem, hogy a 2011-ben, a januári évértékelő beszédemben arról szóltam, hogy 2010-ben, a változások évében Gyula a változások egyik nyertesévé vált, hiszen politikailag rendkívüli mértékben megerősödött. Annak, hogy dr. Kovács József és Gajda Róbert személyében két országgyűlési képviselőnk van, a gyulai képviselő-testületben kétharmados többségünk van, az az egyik legfontosabb eredménye, hogy a legutóbbi választások óta összesen – eddig – 11 és fél milliárd forint támogatást nyertünk 13,6 milliárd forint beruházás megvalósításához. Ennyi pénz még egy választási cikluson belül sem érkezett a városba.
De mi nem választási ciklusokban gondolkodunk. Aki nem saját magáért, hanem a városért dolgozik, az nem rekesztheti a várospolitikát négy éves keretbe. Mi hosszú távú városfejlesztési stratégiában gondolkodunk. Ehhez messze kell előre látni, ám egyúttal hátra is kell nézni. Figyelnünk kell az elődeink által megkezdett munkára, építenünk kell a korábbi eredményekre. Ahhoz pedig, hogy okoljunk a múlt hibáiból, látnunk kell azt is, hogy amikor városunk a 90-es évek közepén - második felében látványosan megrekedt a fejlődésben, akkor ennek döntő részben az volt az oka, hogy a civakodó-marakodó képviselő-testületek a napi politikai csatározások oltárán feláldozták a város jövőjét szolgáló ügyeket. Innen nézve nagyra kell értékeljük a jelenlegi helyzetet, amikor is a választópolgárok bölcs döntése következtében egy erős, cselekvőképes, kétharmados testületi többség vezeti a várost, mely a kisebbséggel kultúráltan képes, ha kell vitatkozni, de ha kell, akkor együttműködni. Ez az erős többség képes arra, hogy a parttalan viták helyett cselekedjen a város érdekében. Így tud városunk békésen fejlődni. Így tudunk hosszú távra tudatosan tervezni, majd a terveket megvalósítani. Ilyen körülmények között nem kicsinyes politikai alkuk döntik el, hogy milyen beruházást valósítunk meg, hanem tudatosan olyan fejlesztésekre pályázunk, amelyek a humántőke gyarapítását, a takarékosabb városüzemeltetést, a gazdaság fejlesztését szolgálják, mert ezek a városfejlesztési stratégiánk sarokpontjai. Ezek azok a célok, amik a város polgárai számára hosszú távon is hasznosak, nem csupán a következő választáskor.
A humántőke gyarapítása érdekében kell az oktatási-nevelési, a kulturális, a sport és a szociális intézmények épületeit szebbé, korszerűbbé és takarékosabban üzemeltethetővé tenni, valamint az e területeken folyó munka színvonalát emelni. Nem mindegy, hogy milyen környezetből indul valaki, milyen körülmények között szerzi meg a tudást, vagy kapja meg a szociális ellátást. Ezek a területek Gyulán jól működnek. Büszkék lehetünk a gyulai pezsgő és színvonalas kulturális életre, különösen a most már európai hírű várszínházunkra, mely az idén 50. évadát kezdi meg. Örömmel olvashattuk az elmúlt évben a gyulai diákok tanulmányi- és szakmai versenyeken elért nagyszerű eredményeiről, melyek a gyulai oktatás jó színvonalát, a gyulai diákok tehetségét, a gyulai pedagógusok elkötelezettségét igazolják. A jó hírek közül engedjék meg, hogy csak egyet emeljek ki. Világosi Zoltán, gyulai ács-állványozó, aki a békéscsabai Kós Károly tagiskolában végzett, harmadik helyezést ért el Belgiumban, az EuroSkills Szakmunkás Európa Bajnokságon. Meggyőződésem, hogy minden gyulai polgár büszke lehet arra, hogy egy gyulai fiatal ért el ilyen kiváló eredményt. A mai világban úgy érzem, hogy a társadalom nem becsüli meg kellőképpen a szaktudást, ezért sokkal kevesebb fiatal tanul szakmát, mint amennyire Magyarországnak szüksége volna. Márpedig korszerű és magas színvonalú tudással rendelkező szakmunkások, iparosok nélkül Magyarország nem tud talpra állni. Az én felmenőim között többnyire jogászok és pedagógusok voltak. A legmaradandóbb alkotás azonban mégis apai nagyapám nagyapjának nevéhez, vagy ha úgy tetszik, kezéhez fűződik. Az ő műhelyében készültek ugyanis a gyulai törvényszék kovácsolt vas korlátai és kerítései, amiket egy évszázad elteltével, ma is láthatunk és ma is ugyanazt a funkciót látják el és ugyanolyan szépek, mint száz éve. Az iparos munka alkotás, így kell rá néznünk, ehhez mérten kell megbecsüljük.
Másrészről számtalanszor tapasztalom sajnos magam is, hogy gyulai vállalatok hiába hirdetnek meg álláshelyeket, nem találnak megfelelően szakképzett munkaerőt. Mindezekre tekintettel vallom azt, hogy Világosi Zoltán azzal, hogy szakmájában európai szinten is kimagasló tudásáról tett tanúbizonyságot, példaképként is állítható korosztálya, és a pályaválasztó fiatalok elé.
A közintézmények felújítására nem csak esztétikai szempontok sarkallnak bennünket. Az sem érdektelen, hogy a közcélokat szolgáló épületeinket mennyiért tudjuk fenntartani. A beruházásoknál ezért mindig figyelünk arra, hogy energetikai korszerűsítést is tartalmazzanak, hiszen az oktatást, a kultúrát és a szociális rendszert fenn kell tartani a következő választás után is. Az adófizetők mindenkori érdeke, hogy minél ésszerűbben, hatékonyabban használjuk fel az adóforintokat, hiszen a város működtetéséhez szükséges forrásokat a gazdaság termeli meg. Ezért stratégiai célunk a helyi gazdaság fejlesztése.
Városunk egyik sikeres gazdasági ágazata a turizmus, amely a mezőgazdaság mellett a másik fő kitörési pont. A várfürdőben most 2,5 milliárd forintból épülő új élményfürdő több vendéget csalogat a városba, ezzel a beruházás munkahelyeket teremt nem csak a fürdőben, de a szállásadóknál, a vendéglátósoknál és a turistákat kiszolgáló más vállalkozások körében is. Az önkormányzat által bonyolított beruházások láthatóan a magántőkét is befektetésekre sarkallják, hiszen a belváros fejlesztésével, a fürdőépítéssel és a kastély felújításával nő a város vonzereje. Nem csak mi, gyulaiak érezzük egyre jobban magunkat városunkban, de nő a vendégek száma is. Több vendégnek pedig több szolgáltatás kell.
A Béke sgt. felújítása során új fejleményként már a városi pályázat menedzselése során szoros együttműködés alakult ki a magántőkével. A Komló és a Corvin Hotel felújítását tervező vállalkozókat az önkormányzat városrehabilitációs pályázata is ösztönözte arra, hogy belevágjanak saját beruházásukba. Ennél az önkormányzati városrehabilitációs pályázatnál tehát minden eddiginél erősebben jelen van a gazdaságfejlesztési elem is. Gondoljunk csak arra, hogy a 20 éve nagyrészt üresen álló Komlóban ismét szálloda és étterem működik majd, a dolgozóknak új munkahelyeket, az önkormányzatnak és az államnak új adóbevételt teremtve.
A Komló és a Corvin Hotelek mellett a Park Hotel tulajdonosai is pályázati támogatást nyertek szállodájuk korszerűsítéséhez. Az a tény, hogy a magántőke újabb szállodafejlesztésekbe fektet Gyulán, látványosan elszíneződő lakmuszpapírként igazolja, hogy városunk turizmusa az elmúlt években folyamatosan fejlődik, ennek a gazdasági ágazatnak van jövője, egyre több vendég érkezik hozzánk, a turizmus fejlesztését szolgáló milliárdos önkormányzati beruházásokat így visszaigazolják a magántőke fejlesztései.
Önkormányzatunk és a turisztikai szolgáltatók törekvéseit a vendégek is visszaigazolják. A KSH adatai szerint a belföldi turizmus kategóriájában Gyula 2010-ben tizedik lett, majd 2011-ben már a kilencedik. Ez önmagában is szép eredmény, de ha közelebb hajolunk az ügyhöz, megláthatjuk az adatok olyan összefüggéseit, melyek ismeretében még inkább kihúzhatja magát minden gyulai. A Dél-Alföldről ugyanis egyedül városunk került fel erre a tizes listára, melyet Budapest vezet, az élbolyban pedig jellemzően a balatoni települések láthatóak. A Dunán innen csak hárman kerültünk be e rangos klubba Hajdúszoboszlóval és Egerrel, utóbbit 2011-ben meg is előztük. Még szebb a kép, ha azt is látjuk, hogy nem csak a magyar rangsorban léptünk előrébb, de ezzel együtt nőt a hozzánk látogató vendégek száma is és jelentősen nőtt a Gyulán töltött vendégéjszakák száma, sikerült a válság előtti számokat megközelíteni, annak ellenére, hogy az embereknek kevesebb pénzük van az utazásra!
Ebben a sikerben sok tényezőnek van fontos szerepe, így a turisztikai szolgáltatók felkészültségének és beruházásainak, az önkormányzat elmúlt évtizedben megvalósított fejlesztéseinek és a gyulai emberek mentalitásának. A városunkat dícsérő visszajelzésekben ugyanis rendszeresen visszatérő elem az itt élők vendégek iránti különös kedvessége és udvariassága. Talán ennek az elfogadó, egyúttal lokálpatrióta szellemiségnek köszönhető az is, hogy a 2011-ben létrehozott TDM szervezet, az önkormányzat és a turisztikai szolgáltatók együttműködési szervezeteként szolgáló Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. sikeresen működik és egy irányba tereli a sokszor egymással ellentétes érdekeket, hiszen a végső célja minden szereplőnek egy felé mutat: több vendéget Gyulára. Remélem, hogy a vendégszám növekedés mellett hamarosan jövedelmezőbbé is válhatnak a turisztikai szolgáltatások, mert azzal szembe kell néznünk, hogy a gyulai árak ezen a téren is jócskán a fővárosi és dunántúli árak alatt vannak, noha a költségek itt is ugyanakkorák.
De ne csak a turizmust nézzük, mert más területen is szemmel látható a fejlődés. Tudjuk, hogy a válság közepette egyébként is rendkívül nehéz helyzetben lévő vállalkozók a keleti országrészben még nehezebb körülmények között dolgoznak. Ezért is állítom, hogy a sikeres gyulai vállalkozók különös tehetségéről és szorgalmáról tanúskodnak a munkahelyteremtő beruházások. Mert ilyenek is vannak! Ne feledjük, önkormányzatunk kiemelt célja a munkahelyteremtés, de a munkahelyeket egy egészséges gazdaságban alapvetően nem az önkormányzatok, hanem a vállalkozások teremtik. Az önkormányzat feladata, kiemelt feladata az, hogy a munkahelyteremtési beruházást megvalósító vállalkozások számára minden tőle telhető segítséget megadjon. A vállalkozó számára az önkormányzat ne akadály, ne probléma, hanem együttműködő partner legyen. Ha sikeresek a gyulai vállalkozók, akkor sikeres igazán Gyula városa. Legyünk tehát büszkék arra, hogy vannak jó példákkal elöljáró, eredményes gyulai vállalkozások.
A tavalyi évben a FAFÉM Zrt. 70 új munkahelyet eredményező fejlesztést valósított meg, a Food Analityca Kft elkezdte a Henyei úton új laborja felépítését, ahol legalább 40 embert foglalkoztatnak majd. A Szt. Háromság temetőnél a Lovász Forgácsoló Kft. is bővíti üzemét Új Széchenyi terves támogatással. Ezeknél a beruházásoknál is, csakúgy, mint a szállodafejlesztéseknél, az az igazán reményt keltő, hogy az érintett vállalkozások jelentős saját forrást is befektetnek, a saját pénzüket kockáztatják, amit nyilvánvalóan nem tennének, ha nem volnának biztosak abban, hogy vállalkozásuknak van jövője. Büszkék lehetünk a Gyulai Pálinkamanufaktúra Kft-re is, amely pálinkái minden rangos versenyről aranyérmekkel térnek haza s immár Ausztráliába is exportálnak – innen Gyuláról.
De méltán büszkék lehetünk a Gyulai Agrár Zrt.-re vagy a Gyulai Vasipari Kft.-re is. Ez utóbbi vállalatokra elsősorban azért hivatkozok, mert azt példázzák, hogy ha a privatizáció során felelős és hozzáértő, elkötelezett emberek tulajdonába került egy termelő egység, ha az új tulajdonosok a jó gazda gondosságával kezelték a tulajdonukba került vagyont és azt nem szétlopni, hanem gyarapítani akarták, akkor ezek a termelő vállalkozások 20 év elteltével is megélhetést biztosítanak családok százainak. Ez a tulajdonosi attitűd közösségi érték is, hiszen egy település megtartóerejét növeli, ha az ember stabilan működő, fejlődő vállalkozásokat lát maga körül.
Természetesen nem akarom rózsaszínűre festeni a sokszínű valóságot, sajnos tudnék számos nehéz helyzetbe került vállalkozásról is beszélni, de így év elején talán több erőt ad, ha a pozitív példákra, a jó gyakorlatokra tekintünk. Egy gyomorszorító, ugyanakkor reményteli történetről azonban még szólnom kell, a Gyulai Húskombinát esetéről.
Nem arról kívánok beszélni, hogy mi vezethetett az egykor virágzó, világhírű termékeket gyártó vállalat bukásához, hiszen mivel az önkormányzat nem tulajdonosa a Gyulai Húskombinátnak, így nem ismerhetem pontosan az ide vezető okokat, az idáig vezető út tulajdonosi döntéseit. Inkább arról szólnék, hogy a gyulai húsipar megmentése érdekében eddig milyen lépések történtek, most hol tartunk és mi lehet az ágazat gyulai jövője.
Ez a história lényegáben nem egy vállalatról, hanem egy közügyről szól. A közösség érdeke alapvetően a munkahelyeknek, 145 év hagyományainak, valamint annak a húsipari kultúrának a megmentése, amire mi gyulaiak méltán lehetünk büszkék. Ezeket a közösségi érdekeket kívánjuk érvényesíteni akkor, amikor felelős városvezetőként, országgyűlési képviselőinkkel szövetségben küzdünk az ügyért. Talán Önök is látták, hogy minden erőfeszítésünkre szükség volt a kívánt cél eléréséhez. Voltak olyan állomásai az elmúlt fél évnek, amikor sokak számára úgy tűnt, hogy elbuktunk. De mi nem adtuk fel, mert tudtuk, hogy jó ügyet szolgálunk és éreztük, hogy a gyulai emberek döntő többsége mögöttünk áll. Ez adott erőt nekünk akkor, amikor nehezen beazonosítható, de érzékelhetően nálunk sokkal befolyásosabbnak tűnő politikai-gazdasági erőkkel kellett megharcolnunk. De a küzdelemben volt még egy nagyon erős szövetségesünk is: Magyarország Kormánya. Tavaly decemberben, amikor a kormány segítő jobbját kinyújtotta, mindenki számára láthatóvá vált, hogy megnyertünk egy nagy csatát. Ez a siker engem megerősített abban, hogy ha az ember igaz ügyet kitartóan képvisel, akkor győzhet. De a végső győzelem még nem jött el! Még rengeteg munka vár ránk, mert fel kell építeni és sikeresen kell működtetni azt az új céget, a Gyulahús Kft.-t, melyet a képviselő-testület megalapított azzal a küldetéssel, hogy a gyulai húsipar újjászervezését végezze el. Mindez még előttünk van, ezért nem dőlhetünk elégedetten hátra. Főként azért nem nyugodhatunk meg, mert bizonyos politikai-gazdasági körök nem kívánják elfogadni eddigi sikereinket, továbbra is mindent elkövetnek majd, hogy ellehetetlenítsék az új vállalkozást. De az újabb támadásokkal is sikeresen megküzdünk majd.
Innentől kezdve nem csak a politikusokon, de a húsipari szakembereken, a húsos dolgozókon is sok múlik majd, hiszen az új kft. működtetése nem politikai, hanem szakmai döntéseket igényel majd. Dr. Kovács József, Gajda Róbert, Alt Norbert és a képviselő testület tagjai nevében kijelenthetem, hogy ezután is mindent elkövetünk az ügy érdekében, de innentől a szakma nélkül nem boldogulunk. Velük együtt azonban minden okunk meg van bizakodni abban, hogy hamarosan elárasztja a boltok polcait a Gyulahús Kft. gyulai kolbásszal és gyulai májassal. Ez pedig üzenet lesz a mélyszegénységben élő polgártársainknak is: a legnehezebb helyzetből is van kiút. Ráadásul ha az új húsipari cég megerősödik, fellendülhet a Békés megyei állattenyésztés is.
A kemény, kitartó munka és az összefogás az alapja és a feltétele annak, hogy az előttünk álló időszak terveit megvalósítsuk, a lehetőségekkel megfelelően éljünk. Az összefogást, a csapatmunkát nem véletlenül hangsúlyozom. A siker sosem egy ember, sosem csak a vezetők munkájának köszönhető. Az önkormányzati beruházásokat finanszírozó pályázataink megnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy dolgozik mögöttünk egy felkészült szakemberekből álló polgármesteri hivatal, s még sokan mások intézményeinknél, cégeinknél, akik a sikerekhez hozzáteszik a maguk tudását, munkáját. Vagy jó példaként említhetem a sport ügyében létrehozott összefogást, melynek eredményeként egységre lépett az önkormányzat, a vállalkozók és az edzők, ennek köszönhetően elsőként a futball- és a kézilabda klubokhoz érkeztek milliós és tízmilliós támogatások a gyermekek és a fiatalok sportolási lehetőségeinek támogatására, amely nagy előrelépés egyik legfontosabb közösségi célunk, az egészséges város megvalósításához. A gyerekek pedig visszaigazolják törekvéseinket, hiszen évről-évre egyre többen kezdenek sportolni, egyre többen ismerik meg a mozgás örömét és egyre több győzelemmel, előkelő helyezéssel térnek haza a versenyekről.
A tavalyi év eseményeinek sodrásában sokan talán észre sem vették, hogy a közigazgatás is jelentősen átalakult. Hosszas előkészítő munkát követően idén január 1-jétől felállt a járási hivatal, amely a kormányzati közigazgatás gyulai végpontja. Gyula ismét járásközpont lett. A járási hivatal átvett több olyan szolgáltatást, amelyet eddig az önkormányzat látott el, de amely valójában mindig is állami feladat volt, ezért ezentúl az állam fogja ellátni. Gyulán azonban mindez nem okozott fennakadást, nem járt nagy felfordulással és ami az igazán fontos: az állampolgárok életében nem okoz bonyodalmakat és az átalakítással érintett dolgozók nem veszítették el munkájukat. Amikor a járási hivatal helyszínéről kellett megegyezni a megyei kormányhivatallal, következetesen azt az álláspontot képviseltük, hogy a járási hivatal a városháza épületében kell elhelyezésre kerüljön. Tudom, hogy ez sok településen nem így van, de mi az állampolgár szemszögéből közelítettük meg az ügyet, hiszen szerintünk mindig az ügyfél szempontja az első, ugyanis a kormánnyal együtt azt valljuk, hogy nem az ügyfél van a közigazgatásért, hanem a közigazgatás van az ügyfélért. Nem akartuk, hogy egy gyulai polgár, ha hivatalos ügyet kell intézzen, mondjuk útlevelet szeretne csináltatni, akkor először azon kelljen gondolkodjon, hogy már megint hol van az okmányiroda új helye, már megint hova kell mennie? Azt akartuk, hogy a megszokott helyen találja meg a közigazgatási szolgáltatásokat, de legalább is a megszokott épületen belül. Az okmányiroda így változatlan helyen várja az ügyfeleket, a gyámhivatal és más közszolgáltatások pedig új irodában, de ugyanitt, a városháza épületében várják Önöket.
Ugyancsak örömünkre szolgál, hogy az oktatási rendszer átalakítása sem okozott fennakadásokat. A járási tankerület és az önkormányzat együttműködésével gond nélkül indult újra a tanítás januárban, immár állami fenntartásban. Szerintem a diákok és a szülők Gyulán észre sem vették, hogy a rendszer megváltozott. Január 1-től a pedagógusok munkáltatója az állam, a szakmai felügyeletet is az állam látja el. Az épületek működtetését ugyanakkor továbbra is önkormányzatunk vállalja, azaz a helyi közösség hatásköre az iskolaépületek karbantartása és felújítása. Önkormányzatunk továbbra is szívén viseli az oktatás ügyét, folytatni fogjuk az Implom Iskola felújításával és bővítésével 2011-ben megkezdett utat. Már megterveztettük a Dürer Iskola és a Bay Iskola felújítását, csak a megfelelő pályázatra várunk, az Erkel Gimnáziumban viszont egy nyertes pályázatnak köszönhetően még az idén kialakítunk egy új természettudományi labort, ezzel is növelve az Erkel színvonalát és vonzerejét.
A választásokat követő első két év tehát egyrészről az önkormányzat eladósodása megállításának, másrészről az újabb városi beruházások tervezésének, előkészítésének, a támogatások elnyeréséért való küzdelemnek az időszaka volt. A ciklus második részében tovább folytatjuk küzdelmünket az adósság ellen, ezzel párhuzamosan zajlik majd a megnyert pályázatok megvalósítása, az építkezés. Ehhez legalább annyi erőre és energiára lesz szükségünk, mint az elmúlt két évhez, de a városvezetés nevében biztosíthatom Önöket arról, hogy következetesen véghezvisszük, amit elkezdtünk, s még újabb programokba kezdünk bele, mert az eddigieken felül is rengeteg munka vár még ránk. Ám egyszerre nem tudunk mindent megoldani, de hiszem azt, hogy előbb-utóbb mindennek a végére járunk. Ígérni továbbra is csak azt tudom Önöknek, hogy kollégáimmal sokat és kitartóan fogunk dolgozni városunkért, mert ez meghozza gyümölcsét. Ha mi is hittünk volna azoknak, akik az elmúlt két évben károgtak, hogy úgy sem fog nyerni a Várfürdős pályázat, úgysem fog nyerni a kastély pályázat, úgysem sikerül megmenteni a húsipart és általában úgysem lesz semmi, akkor ma nem sok mindenről tudtam volna beszámolni. De mi a munkában hittünk, így ma szerencsére inkább a bőség zavarával küszködtem, ezért sok fontos fejlemény, például a civil szférából, vagy a kultúrából kimaradt évértékelőmből. És sok minden lesz még az új évben is, amelyet nincs most időnk számba venni. De tudom, hogy lesz még számos lehetőségünk a találkozásra, mert Gyula egy olyan város, ahol tartalmas és élénk közösségi élet van. Figyeljünk egymásra az új évben is, ha lehet, még jobban, mint eddig. Ha Churchillel kezdtem, beszédem végén is hagy idézzem őt: „Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.” Ez elsősorban ránk, politikusokra érvényes, de érdemes mindenkinek megfontolni.
A párbeszéd, a beszélgetés közelebb hozza egymáshoz az embereket, amire ma nagy szükség van. De nem azt nevezik beszélgetésnek, amikor az egyik ember ráönti a másikra panaszáradatát, majd elviharzik anélkül, hogy meghallgatná a másikat is. Mindannyiunk felelőssége, hogy egyre bonyolultabb világunkban megőrizzük emberi kapcsolatainkat, odafigyeljünk egymásra, s bizakodást öntsünk a másik lelkébe. Egy ilyen gyönyörű, hangulatos és sikeres városban, mint a miénk, jó esélyünk van rá, hogy megtaláljuk ennek lehetőségeit. Éljünk vele az újévben jobban és többször, mint eddig!
Mindehhez boldogságot és jó egészséget kívánok valamennyi gyulai polgárnak az új évre!
