Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek október 23-án Gyulán. Az Október 23. téren rendezett ünnepségen Erdész Ádám történész-levéltáros, az MNL Békés Megyei Levéltárának nyugalmazott igazgatója mondott beszédet.
Erdész Ádám beszédében a forradalom gyulai eseményeit idézte fel. Mint mondta, október 23-a 1956-ben egy keddi nap volt, Gyulára csütörtökön és pénteken jutottak el a fővárosi történések hírei. Diákok és munkások hozták az információkat, nyomtatványokat, ők mesélték el, hogy mi történt.
Kiemelte: pénteken már több száz ember verődött össze a tanácsháza előtt, köztük volt Simonyi Imre költő, aki elmondta, úgy érzi, tüntetés lesz, de arra kérte az embereket, hogy ne alkalmazzanak erőszakot.
Az emberek egy része a rendőrség elé akart menni, de ezt Simonyi mindenáron meg kívánta akadályozni, nem tudta ugyanis, hogyan reagál a rendőrség, hiszen Budapesten ekkor már fegyveres harcok folytak – mondta Erdész Ádám, majd hozzátette, Simonyi úgy intézte, hogy az akkor már több ezres tömeg a buszpályaudvar felé, a szovjet emlékműhöz menjen, amelyről aztán vontatóval húzták le a vörös csillagot.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Kifejtette: másnap délelőtt 6-8 ezres tömeg gyűlt össze ismét a tanácsháza előtt, akiknek M. Szabó András – aki később a forradalmi bizottság alelnöke és a város polgármestere lett – ötlete alapján Nádházi János, akkor már visszavonult szociáldemokrata politikus mondott beszédet. Hosszú beszédében szép, emelkedett szavakkal beszélt a szabadságról, az emberi jogokról, a méltóságról, a tömeget összefogásra, együttműködésre, bizalomra szólította fel.
Erdész Ádám aláhúzta: Nádházi János személyében a gyulai forradalom méltó vezetőt talált. Ezek után rendkívüli aktivitás fogta el a várost: megalakult a forradalmi bizottság, az egyes intézményeknél, munkahelyeken helyi forradalmi tanácsok, munkástanácsok alakultak, megszerveződött a nemzetőrség, ifjúsági szervezetek aktivizálódtak, segélyadományokat gyűjtöttek a budapestieknek, amelyeket fel is vittek a fővárosba.
„Itt vidéken a csend és a rend forradalma zajlott.” – fogalmazott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hozzátette: ezek a napok, amelyek programalkotással, szervezéssel teltek, nagyon rövid idő alatt véget értek. November 4-én érkeztek újra a szovjet tankok Magyarország területére, de Gyulán akkor még nem ért véget a forradalom, a tankok ugyanis csak azokra a helyekre mentek be, ahol volt magyar katonaság, Békés megyében Békéscsabára és Orosházára.
Gyulán kettős hatalom alakult ki, az igazi hatalom a forradalmi bizottság kezében volt. A tanácselnök megpróbált békés átmenetet teremteni, a bizottság tagjait bevonni az új kormányzatba, Nádházi János egy elnökhelyettesi pozíciót vállalt is – részletezte Erdész Ádám.
Hangsúlyozta: a változás december elején következett be, amikor a kommunista testvérpártok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a Magyar Szocialista Munkáspártra, hogy számolja fel a forradalom maradványait. Megszerveződött az úgynevezett karhatalom, tagjait pufajkásoknak nevezték. Decembertől 1946 személyt tartóztattak le, mintegy 1200 házkutatást és 181 nagy razziát tartottak, mindezek brutális erőszakkal jártak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A városban ismét több ezres tüntetést rendeztek, csak úgy, mint október 26-án. December 17-én aztán Gyulára is megérkeztek a szovjet tankok, amelyek először a rendőrséget vették körül. Ezek után Mány Erzsébet és társai Gyulaváriba mentek, fiatalokat gyűjtöttek maguk köré, fegyvert szereztek, és a hídnál készültek ellenállásra. A karhatalmisták azonban nem mentek ki Gyulaváriba, a fiatalok visszaadták a fegyvereket. Ebből lett az a nagy per, amely során Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt is halálra ítélték.
Mint mondta, a következő év márciusában még volt egy próba az újrakezdésre, de ekkorra a társadalomnak már nem volt ereje ahhoz, hogy ismét harcoljon.
Erdész Ádám aláhúzta: az 1956-os forradalom és szabadságharc világosan megmutatta a magyar társadalom értékválasztását.
A beszéd után Dánielfy Zsolt Jászai Mari-díjas színművész, a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar, valamint Vörös Edit és Domoszlai Sándor énekesek adtak ünnepi műsort. A megemlékezés a koszorúk elhelyezésével zárult.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
