Fotó: Pénzes Sándor/gyulavaros.hu
Kevés olyan előadó van a hazai zenei életben, aki egyszerre tud rockénekes, dalszerző, táncművész, színész, televíziós személyiség és inspiráló közéleti gondolkodó lenni. Pásztor Anna több mint két évtizede bizonyítja, hogy a művészet számára nem szakma, hanem létforma, írhatni némileg kassákosan: ő az „egyszemélyes magyar kultúra”. A La Sposa Caffè június 4-i estjén a közönség egy olyan alkotót ismerhetett meg közelebbről, akinek színpadi energiája mögött rendkívül gazdag kulturális, családi és spirituális háttér húzódik.
A többszörös Fonogram díjas művész neve elsősorban az Anna and the Barbies zenekarral forrt össze, ám az est során hamar kiderült, hogy története jóval összetettebb annál, mint amit a koncertszínpadokról látni lehet. A beszélgetés elején szó esett gyermekkoráról, amelyet részben a Balaton-felvidéken töltött. Különleges élményként idézte fel a balatonszepezdi nyarakat, amikor a Bereményi-lakban a család baráti köréhez tartozó Cseh Tamás társaságában „indiánkodtak” a gyerekek. Ez a szabad, játékos és kulturálisan kiművelt környezet, ez az intellektuális világ később is meghatározó maradt számára.
A családi háttér jelentőségét jól mutatja, hogy felmenői között (nagyapa, dédapa, nagynéni) a baptista közösség meghatározó alakjai is megtalálhatók voltak. Pásztor Anna az est során a vallásosságot nem szigorú szabályrendszerként, hanem „jókedvű istenhitként” jellemezte, amely fontos része az életének. Ez a szemlélet számos dalszövegében és nyilatkozatában is visszaköszön. Szintúgy a dalszövegírói tehetség, amelyre egy kommentelő csak ennyit írt (az Álmatlan című szám alá): „a költészet nem halt meg, csak elment dalszövegírónak”.
A közönség betekintést kapott abba is, milyen sokféle művészeti hatás formálta pályáját. Noha a Károli Gáspár Református Egyetemen anglisztikát tanult, korábban Londonban, Madridban és New Yorkban is képezte magát. Nemcsak a színház és a zene, hanem a tánc is meghatározó szerepet játszott életében. A világ egyik legismertebb modern táncközpontjában, az Alvin Ailey Intézetben is tanult, és ez a mozgáskultúra máig szerves része előadói stílusának. Talán nem véltelen, hogy a Dancing with the Stars műsorában is dobogóra táncolta magát. A Sztárboxból csupán egy gerincsérv miatt maradt ki, pedig évekig kesztyűzött, esély sem lett volna ellene. Ahogyan mondani szokás, minden volt, csak akasztott ember nem, igazi rejtői karakterként tapasztalta meg a világot a húszas éveiben.
A beszélgetés egyik kulcstémája természetesen az Anna and the Barbies volt. A 2004-ben alapított zenekar a magyar alternatív zenei élet egyik legsajátosabb hangját teremtette meg. A közönség felidézhette az olyan meghatározó albumokat, mint az első, a Passionfruit (2005), majd az ÁNEM! (2012), az Indián (2019) vagy az Adj Király Katonát (2022). Fodor György arra is rámutatott, hogy a zenekar pályája jól tükrözi a magyar alternatív zene elmúlt húsz évének változásait, amelynek összegzését a 2024-es Evolúció turnén hallhatta a nagyérdemű.
Fotó: Pénzes Sándor/gyulavaros.hu
A művész pályájának egyik különlegessége, hogy soha nem félt a megújulástól. Zöld haj, fekete rúzs, extravagáns színpadi megjelenés, majd újabb és újabb átalakulások – saját szóhasználattal: metamorfózisok – követték egymást. Nem véletlen, hogy a sajtó gyakran nevezte őt a „magyar Lady Gagának”. A külsőségek mögött azonban mindig tudatos művészi koncepció állt: az önkifejezés szabadsága és az állandó változás igénye.
Az est során több olyan dal is szóba került, amelyek túlmutatnak a hagyományos popzenei kereteken. A Márti dala például egy fogyatékkal élő fiatal lány történetét dolgozta fel, aki egyszer csak nem látogatott ki a koncertre többé, hiszen meghalt. Míg az Ünnepélyesen fogadom című szerzemény hallgatók ezreit ösztönözte arra, hogy saját életükre vonatkozó fogadalmakat fogalmazzanak meg. A Játék az egész egyik legismertebb üzenete pedig ma is sokak számára iránytűként szolgál: „csak a saját világodban ne légy idegen”.
A beszélgetés nem kerülte meg a nehezebb témákat sem. Pásztor Anna őszintén beszélt az elmúlt évek megpróbáltatásairól, a házépítéssel járó stresszről, a pánikbetegségről és az idegösszeroppanás közeli állapotokról. Ezek a tapasztalatok ugyanakkor nem megtörték, hanem új önismereti útra vezették, életmódváltásra ösztönözték. Az est egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy a siker és a csillogás mögött minden alkotó ugyanúgy küzd saját félelmeivel és bizonytalanságaival.
A közönség természetesen a könnyedebb történetekből sem maradt ki. Szó esett különleges koncertélményekről, a legendássá vált színpadi jelenetekről, a rajongókhoz fűződő kapcsolatáról és azokról az abszurd helyzetekről, amelyek csak egy rockzenész életében fordulhatnak elő. Pásztor Anna humorérzékét jól jellemzi egyik legismertebb önmeghatározása: „akkora bohóc lakik bennem, hogy ha guillotine elé vinnének, akkor is egy viccet mesélnék el, mielőtt lenyisszantják a fejemet.”
A gyulai közönség számára különben Anna nem volt ismeretlen vendég. Az elmúlt évtizedben több alkalommal is fellépett vagy megfordult a városban: szerepelt a Jókai Színház kamaratermében (2015), részt vett a gyulai szabadegyetem programjain (2017), zsűrizett az Erkel Diákünnepeken (2019, 2023), idén tavasszal pedig a Gyulai Virágok Fesztiválján is találkozhattak vele az érdeklődők. Az est keretét az élet adta: a bemutatkozás mondatait Pénzes Sándor fotóajándékával támasztotta alá. Képei a fent említett kamaratermi koncertről készültek. A beszélgetés végén pedig egy rajongó virágcsokrot adott az énekesnőnek. Mindkettőt a spontaneitás bájával fogadta.
A La Sposa Caffè estje ezúttal is túlmutatott egy egyszerű közönségtalálkozónál: kultúrmisszió volt. A beszélgetés során egy olyan művész portréja rajzolódott ki, aki következetesen vállalja önmagát, folyamatosan keresi az új formákat, és aki számára a művészet elsősorban kapcsolódás az emberekhez. Pásztor Anna története azt bizonyítja, hogy a hitelesség, a kíváncsiság és a bátorság hosszú távon fontosabb lehet bármilyen divatnál vagy trendnél.
Az este végén a közönség nemcsak egy ismert énekesnőt ismert meg közelebbről, hanem egy olyan gondolkodó alkotót is, aki a színpadon és azon kívül is arra biztat: merjünk önmagunk lenni, és ne váljunk idegenné a saját életünkben. Emellett persze a legfontosabb tanácsa az est legmeghittebb pillanatát is eredményezte, hiszen Fodor György diszkrét kérésére Pásztor Anna a jelenlévő közönség tagjainak egyszeri és megismételhetetlen módon, a cappella elénekelte a Márti dalának ikonikus sorait, amelyre mindenki egyszerre vastapsolva fogadta meg: „kezdjetek el élni!”
