I.
És most ha jő
karácsony szép fénye,
mellkasomban ég a képe,
érzelmet az sző.
II.
Nyakamon deviza,
csenget a Provident,
főnököm sem szent,
benzin sincs a kocsiba.
III.
Nem! Nem adom!
A karácsony az enyém!
Akármilyen szerény,
örömben ül ablakom!
IV.
Mert azt akarom!
Jöhet bármi vész,
a fránya törlesztő rész,
a karácsonyt nem adom!
V.
Szeretteim mosolyát,
meg a gőzölgő bejglit,
harapom azt, de mennyit,
és a ropogós kacsát.
VI.
Nem! Nem adom!
Bár ki azt kéri,
vagy erőszakkal viszi,
nincs pardon!
VII.
Harcolok érte, mint tigris!
Akaratát letöröm,
s lehet szememben könny,
nem szégyen az, ha sírsz is!
VIII.
A karácsony csak az enyém!
És családom ebben ül,
a szenteste örömet szül,
vibrál a lelkem egén.
IX.
Hát tégy így Te is!
Védd azt, ami jár,
érezd, szíved vár!
Gyerünk, harcolj Te is!
X.
Tedd a számlákat a fától messze,
vagy egyszerűen csomagold be,
és rejtsd kamrád mélyébe,
hogy azt majd a holnap keresse!
XI.
Nem! Nem adom!
Ordítsd Te is hangosan,
zengjen akaratod a városban!
Mondd: Nem! Nem adom!
XII.
És most ha jő
karácsony szép fénye,
tanácsomnak vége,
tégy így, és meghálálja Ő!
