Fotó: Rusznyák Csaba
Az ajtón túl minden fehér,
a pad, a fák, a lenge tér,
de ez amolyan Télibáb,
a sok gyerek, a sok kis láb
hiába fut, mint száz egér,
a szánkójuk még mit sem ér,
hisz ez csupán a gyönge dér:
késlekedik a Hótündér.
De hamarosan ideér,
már hozza őt a szél-szekér,
halkan jön majd, mint aki fél,
aztán ropog, ameddig él.
Szövi már fehér abroszát,
s mindent fényesre lakkoz át
majd itt, így várva, lesve Őt,
azt, aki hozza a fenyőt.
