„Enni, inni, aludni” – ismétli folyton önmagát a Jevgenyij Griskovec monodrámája alapján színpadra vitt VodkaPolka, avagy hogyan ettem kutyát című zenés játék névtelen szereplője. A Gyulai Várszínház kamaratermében bemutatott darab – amellett, hogy a főszereplő, Aradi Tibor alakításának köszönhetően rendkívül szórakoztató – összetett kérdéseket vet fel. A kalinyingrádi születésű színész-író színműve többek között arra keresi a választ, hogy mi az, ami megtörheti az élet ösztöneink diktálta monotóniáját, és értelmet adhat az emberi létnek.
Griskovecnek, a kortárs orosz irodalom és színházművészet meghatározó alakjának a szövegeit a gogoli kisember-tematika folytatásaként tartják számon. Az átlagember a szereplője az Aradi Kamaraszínház által színpadra állított drámának is, hiszen annak ellenére, hogy a főhős saját életútját meséli el a közönségnek, a történet által nemcsak a csendes-óceáni flottánál szolgáló matróz élete rajzolódik ki, hanem a Szovjetunió diktatúrájában élő átlagpolgárok mindennapjai is feltárulnak előttünk. A katonák életét az egyhangúan ismétlődő értelmetlen cselekedetek sora tölti ki: felsorakoznak, hosszasan felmosnak, átkelésnél rituálisan belevizelnek a tengerbe. A monoton ismétlődés egyformává tesz mindenkit, a hatalmi gépezet identitásromboló hatása alól senki nem vonhatja ki magát.
A Tapasztó Ernő által rendezett darab puritán miliőbe kalauzolja a nézőt, a színpadon csupán a főszereplő és az előadást tangóharmonikával kísérő Szerjózsa (Borsos Pál) matrózruhája, valamint a háttérként szolgáló óriási lepelre kivetített képek tanúskodnak arról, hogy hol és mikor játszódik a történet. A néha akadozó bejátszások ellenére a moszkvai, ünnepi katonai felvonulás és a rozsdás hadihajó képei – egy letűnt kor emlékfoszlányaiként – hatásos kiegészítői voltak a darabnak.
Aradi Tibor az előadás során közvetlen kapcsolatot tartott fent a nézőkkel, főszereplőként – egy spontán, utcai beszélgetéshez hasonlatosan – nekik, személyre szólóan mesélte el a történetet. A játék két legfontosabb kelléke egy bőrönd és egy kézi hangosbemondó volt, amely az álvidám kényszerfelvonulások hangulatát idézte a kamaraterembe. A magyar belpolitikai viszonyokra utaló bábjelenet és az ismert magyar dalok részletei által a színdarab aktuális tartalommal is telítődött, Griskovec monodrámája igazi magyar–orosz előadássá változott.
