Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés:
oldalakon
dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Mucsi Zoltán és Scherer Péter: Közvetlen kapcsolatot tartunk a nézőkkel

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2012. november 16. 15:00
Mucsi Zoltán és Scherer Péter: Közvetlen kapcsolatot tartunk a nézőkkel
Mucsi Zoltán és Scherer Péter önálló produkcióikban nagy hangsúlyt fektetnek az improvizációra
A két népszerű színész, Mucsi Zoltán és Scherer Péter – vagy ahogyan Jancsó Miklós filmjeiből ismerjük: Kapa és Pepe – többször is megfordult már nálunk, legutóbb pedig a számukra írt A fajok eredete című egyfelvonásos darabot hozták el. A két művésszel a kamaratermi előadás előtt beszélgettünk.
Scherer Péter és Mucsi Zoltán. Fotó: Gyulai Hírlap Online - Rusznyák Csaba

Mára már egyfajta sajátos munkamódszerré vált az, hogy Tasnádi István a baráti beszélgetések jegyzeteléséből hol egy jelenetet, hol egy komplett előadást készít. A fajok eredete is egy ilyen jegyzetelés eredménye, azzal a hátránnyal, hogy az így készült produkciók csak a 35-50. előadás közt érnek be, addig finomodnak, csiszolódnak. A fajok eredete sokat változott a 2010-es bemutató óta?

Scherer Péter: Most pont az 50. előadáshoz érkezünk, úgyhogy most már ideje megmutatnia a végleges arcát. Ezt a darabot először egy lakásszínházban mutattuk be Budapesten, akkor még másmilyen volt. Azt azonban tudni kell, hogy ennek a munkamódszernek az is hátránya, hogy az olvasópróba általában csak egy héttel a bemutató előtt van, mert akkorra áll össze a példány. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színészek akkor még egyáltalán nem tudják, hogy miről van szó, nagyon is tudják, az egész darab könnyen megjegyezhető, de ami a premierre összeáll, az a későbbiekben még sokat változik. De csakugyan a 35-50. játszás között válik véglegessé.

Az így készült darabokban fontos szerep jut az improvizációnak. Úgy tudom, hogy az egyik jelenetben, amikor a nézőktől kérnek adományokat, egy debreceni előadáson egy hölgy az óráját dobta be a kalapba, feltételezem, hogy ez egy jól működő résznek számít. Mennyire cserélődhetnek az egyes elemek?

Mucsi Zoltán: Órát azóta nem kaptunk, pedig ez a rész nem változott. Egyes elemek stabillá válnak és állandósulnak, de vannak olyanok, amiket kipróbálunk, ám öt előadás után elhagyjuk, egy-egy gyengébb improvizáció pedig nem is kerül be többet, mert aznap este elfelejtődik. De amikor már beáll, akkor utána már minimális változtatással játsszuk. Ugyanilyen jelleggel készült a Bábelna vagy a Nézőművészeti Főiskola című előadás is, amiben most nincs 3%-nál több improvizáció. Kell egy határ, mert különben nem lenne vége az előadásnak. Az amit most csinálunk, már egy ideje 98%-ban ugyanaz. Elér egy pontra, és akkor megérik.

Scherer Péter: Ennél az előadásnál még tervezünk egy változtatást, a végére gondoltunk még egy jelenetet betenni, de ahhoz még Istvánnal le kellene ülni gondolkozni, hogy az a lezárás vajon megtalálja-e a helyét. Most is van egy vége, de azt érezzük, hogy az elé a vége elé még elképzelhető, hogy be lehetne tenni azt a jelenetet.

Nem tesztelhető vakon?

Scherer Péter: Nem, ezt nem lehet beimprózni.

Mucsi Zoltán: Ez nagyobb falat, mert egy darab befejezése elég fontos. A legtöbb kínlódás egy próbafolyamat alatt a kezdéssel és a befejezéssel szokott lenni.

Mennyire kell rákészülni egy-egy előadásra? Milyen koncentrációra van szükség? Vannak színészek, akikhez 18 órakor már szólni sem szabad, mások pedig még a takarásban is újságot olvasnak.

Mucsi Zoltán: Ez személy- és darabfüggő. Épp a napokban mondta Péter, hogy az egyik szerepét előző nap este elejétől a végéig elmondta, úgy gyakorolt. De van olyan előadás, ahol már bejárópróbát sem tartunk. Számít az, hogy milyen a szerep, függ attól, hogy mennyit játszottuk, mert a negyedik előadáson nem olyan biztonsággal lépünk színpadra, mint a 225-en.

Saját fejlesztésű darabjaiknál, önálló produkcióikban alapvetően nagy hangsúlyt fektetnek az improvizációra és az interaktív kommunikációra. Gyakran lépnek túl a klasszikus színészi feladatkörön. Ez pusztán habitus kérdése, vagy ma már másnak kell lennie egy színésznek?

Scherer Péter: Amióta Zolival és még három barátunkkal létrehoztuk a Nézőművészeti Kft. nevű kis mini társulatot, én konkrétan személyes kapcsolatot tartok a nézőkkel. Aki előadás után felkeres és gratulál, annak szoktam ajánlani a másik hasonló előadásunkat is, sőt, legtöbbször azt is felajánlom, hogy e-mailen vagy telefonon üzenhet rám, és felírom, hogy ne kelljen neki ezzel foglalkoznia - és ezzel egyrészt kontaktusba kerülök, másrészt lekopogom, hogy így az előadásainkra még ezekben az ínséges időkben is van néző. Nyilván nem csak ezen múlik, mert hogyha ezek nem lennének tartalmas dolgok, akkor két perc alatt elfogyna a néző is, de mivel ezek jó színvonalú előadások, valahogy jönnek rá az emberek, ami nagyszerű dolog.

Nem túl gyakori ez a közvetlenség. De épp ez jellemzi a Nézőművészeti Kft-t, hogy megszólítják a nézőt, kimennek az utcára interjút készíteni, iskolákban játszanak, ahol előadás után a diákokkal beszélgetnek a darabról.

Scherer Péter: Biztos, hogy ez egy nyitott dolog, két osztályteremszínházi darabommal - Klamm háborúja és A gyáva – gyulai és békéscsabai iskolákban is jártam. Maga az, hogy kimenni iskolákba az valóban változtat a helyzeten, de most úgy látom, hogy a kőszínházak is nyitnak afelé, hogy közönségtalálkozókat csinálnak, hogy ne legyen az egy misztikus titok, hogy mi folyik itt, beszélgessünk róla, hátha érdekli a nézőket. Az igazi színházrajongókat pedig valóban érdekli, hogy mi folyik a kulisszák mögött.

De ettől nem vész el a misztérium?

Scherer Péter: Szerintem nem vész el, mert azt úgy sem lehet elmesélni, az belül van. Az úgyis megfoghatatlan titok.

Mucsi Zoltán: Nyitni ugyanakkor nem csak a művészi vonalon szükséges, hanem azért is, mert ma nagyon nagy a máshonnan érkező elszívó erő. Internet, mozi, koncertek, 154 tv-csatorna, rengeteg olyan dolog, aminek 30 éve csak a tizede volt meg a színház mellett. Mert 30 évvel ezelőtt egy évbe bejött 12 orosz, 3 lengyel, 1 román és 12 NDK-film, valamint még 6 amerikai, ami 12 évvel előtte készült. Nyilván fontos valahogy magunkhoz húzni, hogy kialakuljon egy közösségi réteg, kicsit mélyebb viszony annál, hogy beülnek, és megnéznek bennünket. Ezért társul hozzá egy személyes beszélgetés, vagy hogy egyáltalán a darabról ejtsünk pár szót. De iskolásoknál eleve lehet olyan a téma, aminél a diákok megnyílnak, szívesen megosztják a véleményüket azokról a problémákról amiket felhoznak, vagy elmondják, hogy mit váltottak ki bennük a látottak. Ha elmennek megnézni a Klammot és az tetszett, akkor valószínűleg A gyávára is beülnek, és hogyha mindkettőt látták, akkor lehet, hogy eljönnek A fajok eredetére is.

Egy korábbi interjúban arról beszéltek, hogy kicsit aggódnak a színházért, mert ami 2000 éve töretlenül működött, nem biztos, hogy a jövő században még ugyanúgy élni fog.

Mucsi Zoltán: Egyrészt működik ez az elszívó erő, másrészt a megromlott gazdasági helyzet is oka lehet, mivel a színházjegy is pénzbe kerül és maga a színház is egy igen költséges műfaj, amit kérdés, hogy mennyire támogat egy-egy állam. Most úgy tűnik, hogy az alternatív színházak nagyon nehéz helyzetben vannak vagy fognak kerülni pillanatokon belül, és hogyha a nézőszám is csökken, akkor ez adhat valamilyen aggodalomra okot. Mivel én ebben élek, elfogult vagyok és azt gondolom, a színház egy igen fontos intézmény, ahol jó esetben a jó dolgok történnek, és ez támogatásra szorul. Bizonyos kiadásokat nem lehet bevételből megoldani, vagy lehet, de ahhoz az kell, hogy olyan fizetések legyenek, hogy lehessen árulni 15-30 000 Ft-ért a jegyeket és egy család megengedhesse, hogy egy évben elmenjenek ötször négyen 200 000 Ft-ért színházba. Na most az hiszem hogy ettől még picit távol vagyunk.

 

Scherer Péter. Fotó: Gyulai Hírlap Online - Rusznyák Csaba
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)
Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért.
Jöhet a süti?
Részletek KÉREM