Családtörténetének emlegetésével Móricz sokszor írói célt fogalmaz meg. Valószínűleg azért hangsúlyozza kettős családi oldalát, mert ezzel indokolja, hogy joga van kritizálni a nemességet, a polgárságot, a parasztságot, minden társadalmi réteget a zászlós úrtól a kapás jobbágyig. Az ország népét a rokonának tekinti, ezért bírálhatja is - mondta ma este a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárban dr. Baranyai Norbert irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének munkatársa. A kifosztott író időszerűségéről volt szó, amely szóhasználat Esterházy Péter esszéjéből származik a nyolcvanas évekből.
A könyvtár és a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület rendezvényén a civil szervezet elnöke, Nagy László köszöntötte a megjelenteket, a vendéget, akiről kiderült, többször járt már Gyulán. Dr. Baranyai Norbert elmondta, Móricz édesanyja a tiszacsécsei református lelkész lánya volt, apja pedig ötholdas parasztember. Esterházy azt írta esszéjében: "Itt áll előttünk egy író, akit kifosztott az idő..." Esterházy a kifosztottság említésekor két gondolat között ingadozott: mennyire volt akkor és mennyire a tanulmány keletkezésének időpontjában időszerű Móricz. A '80-as, '90-es években mintha vesztett volna pozíciójából Móricz, ezért volt akkor nagyhatású Esterházy esszéje. A pozícióvesztésnek irodalomtörténeti és oktatási oka is volt - fejtette ki dr. Baranyai Norbert.
Az '50-es, '60-as években Móricz Zsigmond hivatalosan is elismert, nagy íróvá vált. Azok az alkotók válhattak kultikussá, akik megfeleltek a marxista eszméknek. Ebben az időben a legfontosabb szemponttá a társadalombírálatot emelték. Móricz műveiben valóban erős a szociális érzékenység, a parasztábrázolás, a bíráló jelleg. Az író azonban a parasztsággal szemben is erőteljesen foglalt állást. Probléma, hogy egyoldalúan emelték ki tőle a társadalombírálatot, mint Petőfi, Ady és József Attila esetében is tették.
Az előadó elmondta, hogy több korosztálynak is tanít, és mint oktató tapasztalta, egy-egy korosztálynak nem a nekik való Móricz-regényeket adják a kezükbe. A Légy jó mindhaláligot például ifjúsági regényként kezelik, ám ezen a korosztályon túlmutat mondanivalója. A középiskolásokkal a dzsentriregényeket olvastatták, a hanyatló társadalmi réteg erkölcsi válsága nehezen szólította meg a korosztályt. Ugyanígy a Rokonok korrupciós társadalomrajza is.
Míg a '80-as, '90-es években alig jelent meg Móriczról tanulmány, most egyre több. Az utóbbi időben addig meg nem jelent szövegkiadásokat adtak ki, például a naplóit. Az oktatásban is lát változásokat. A tizenéveseknek olyan regényeket javasolnak, mint az Árvácska, vagy az Isten háta mögött. Ezekkel meg lehet szólítani a korosztályt. A kortárs magyar irodalom is kezd visszanyúlni azokhoz az írói módszerekhez, melyeket az elődök alkalmaztak.
Móricz életműve sokszínű, minden olvasó megtalálhatja benne az őt foglalkoztató problémát. Művein lélektaniság ível át, beleérző képességével úgy érzi az olvasó, hogy maga is része a történésnek. Móricz módszere az úgynevezett szabad függő beszéd, azaz a szereplő nézőpontjához igazítja az elbeszélést, ezzel tud bevonni bennünket, ebben igazán nagy. Az író maga mondta, témáit a valóságból veszi. Veszekedés közben a saját felesége kitöréseit is felírta, vagy a színházban, mert papír nem volt nála, a mandzsettájára jegyzetelt. De nála nemcsak lejegyzésről van szó, hanem tudatos írói megformálásról a műveiben. Regényeit végigkíséri a férfi-nő kapcsolat, ami ma is időszerű. Ugyanígy a korabeli társadalom korrupt rajza vagy a falusi élet problémái. Bár Móriczot is fosztogatja az idő, mégis minden kor rátalálhat sokszínű életművében az adott időszak nagy kérdéseire és válaszaira.
