A „Kántus” szó hallatán minden magyar református embernek melegség önti el szívét. A Debreceni Kollégium híres, Magyar Örökség Díjas énekkara, ezúttal kamara kórusi létszámban - és Liszt-díjas karnagya, Berkesi Sándor október 13-14-én a gyulai gyülekezet és az Erkel Ferenc Vegyes Kar vendégeként tartózkodott Gyulán. A hangverseny előtti rövid áhítaton Baráth János lelkipásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak zene, hanem Isten igéje nélkül sem érdemes élni az életet.
Október a reformáció emlékhónapja, ehhez a témához kapcsolódott a Kántus műsora is. Egyrészt azt illusztrálta, hogy a 16. századi protestáns énekek hogyan vették át a középkori egyházi énekek dallamvilágát. Másrészt arra emlékeztetett, hogy a magyarországi reformáció kibontakozásának elválaszthatatlan részét képezik az un. genfi zsoltárok. E kor másik egyházzenei műfaja, a magyar dallamkincsből merítő az un. történeti énekek.
A kórusfeldolgozások olyan neves szerzőktől hangzottak el, mint Claude Goudimel, Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Vass Lajos, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós és Draskóczy László. Növelte az est értékét, hogy Berkesi Sándor minden számot zene- és kultúrtörténeti ismertetéssel vezetett föl. Az Erkel Vegyes Kar egy Berkesi művel köszöntötte a jeles karnagyot, majd a Kántussal közösen adták elő a 121. genfi zsoltárt, Kodály nagy hatású feldolgozásában. Erkel Ferenc emléke előtti tisztelgés volt az általa komponált Szózat szintén közös előadása, a 42. zsoltárt pedig együtt énekelte velük a közönség.
A debreceni református gimnazistákból és a Református Hittudományi Egyetem hallgatóiból álló Kántus háromszáz éve megszakítás nélkül működik. Rendszeresen látogatja a tiszántúli gyülekezeteket, a vasárnapi istentiszteleten, Gyulán is énekeltek. A Kántus tagjainak régi szokás szerint a gyülekezeti tagok adtak szállást és étkezést. Mielőtt búcsút vettek a várostól, rövid szabadtéri koncertet rögtönöztek az Erkel szobor előtt.
