A Debreceni Református Kollégium híres énekkara, a Kántus kamarakórusa két napon át volt a Gyulai Református Egyházközség és az Erkel Ferenc Vegyeskar vendége. A két kórus Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, egyházkerületi és kollégiumi zeneigazgató vezetésével szombaton délelőtt közösen készült fel a református templomban sorra került esti koncertre. Az alkalmat Baráth János lelkipásztor által tartott rövid áhítat nyitotta meg, aki Kodály Zoltánt idézte: „Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út, de mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” Majd az emelkedett hangvételű 98. zsoltárral hívta fel a figyelmet a Biblia gazdag zenei tartalmára és arra, hogy nemcsak zene, de Isten igéje nélkül sem érdemes élni az életet.
A protestáns egyházak életében október a reformáció hónapja, így a közel háromszáz éve megszakítás nélkül működő, 1997 óta Magyar Örökség Díjas Kántus gyulai hangversenyének műsora is ehhez a témához kapcsolódott. Egyrészt azt illusztrálta, hogy a 16. századi protestáns énekek hogyan vették át a középkori egyházi énekek dallamvilágát, pl. a gregoriánt. Másrészt arra emlékeztettek, hogy a magyarországi reformáció kibontakozásának elválaszthatatlan részét képezik az un. genfi zsoltárok. Ehhez kapcsolódva hangzott el a 19. zsoltár Szenczi Molnár Albert szövegével és Claude Goudimel francia zeneszerző dallamával. E kor másik egyházzenei műfaja, amelyet a magyar protestánsok magukénak éreznek, a magyar dallamkincsből merítő az un. történeti énekek, közülük szintén hallhattunk néhány szép darabot. A kórusfeldolgozások olyan neves szerzőktől hangzottak el, mint Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Vass Lajos, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós és Draskóczy László. Növelte az est értékét, hogy Berkesi Sándor minden számot zene- és kultúrtörténeti ismertetéssel vezetett föl.
Az Erkel Vegyeskar egy Berkesi művel köszöntötte a jeles karnagyot, majd a Kántussal közösen adták elő a 121. genfi zsoltárt Kodály nagy hatású feldolgozásában. Erkel Ferenc emléke előtti tisztelgés volt az általa komponált Szózat szintén közös előadása. A magas zenei színvonal, a témával való teljes azonosulás és fiatal énekhangok elevensége felejthetetlen élményt nyújtott, amit a szép számú közönség vastapssal honorált.
A debreceni református gimnazistákból és a Református Hittudományi Egyetem hallgatóiból álló Kántusnak, akik a vasárnapi istentiszteleten is énekeltek, régi szokás szerint a gyülekezet tagjai adtak szállást és étkezést.
