• Miért választotta a virágkötő mesterséget, hivatásnak, vagy szakmának tekinti?
• Eredetileg nem én választottam, hanem két felvételi között lettem virágkötő. Történelem–néprajz szakra jelentkeztem az ELTE-re, ahová abban az időszakban Magyarországról hat főt vettek fel. Mivel én nem voltam teljesen kitűnő tanuló és nem lehetett még pontot duplázni, ezért csak magyar-történelem szakra vettek volna fel. Oda én nem akartam elmenni, ezért két felvételi közt itthon, a háromgenerációs családban ápoltam a nagyszüleimet. Akkor a testvérem Békéscsabán látott egy betanított virágkötő-tanfolyamot. Kérdezte, nem lenne-e kedvem elmenni, mert ő akkor befizet engem. Egy nagyon jó tanárhoz, Szentandrási Annához kerültem. Egy éven keresztül minden pénteken, szombaton és vasárnap jártunk a tanfolyamra. Én már a felénél úgy gondoltam, és ő is arra biztatott, hogy maradjak virágkötő, és mivel én is nagyon megszerettem, már nem is akartam felvételizni az egyetemre. Fél év alatt teljesen kialakult bennem, hogy mit szeretnék csinálni.
• Városszerte kedvelt a Tünde virágüzlet. Rögtön tudta, hogy saját üzletben szeretné tehetségét kibontakoztatni?
• Nem. Mivel nagyon sok volt a gyakorlati óraszámunk, jó alapot kaptam, a tanárnőm mindent megtanított, amit tudott. Egy év után a szüleim azt mondták, segítenek nekem, hogy legyen majd egy saját virágüzletem, de mindenképpen szerezzek valahol gyakorlatot. Békéscsabán, a Szőlő utcában voltak a főnökeim, akik új üzletet nyitottak a Lencsési lakótelepen. Gyakorlatilag nulláról kezdtem el ott a szakmámat művelni. Legtöbb esetben egyedül dolgoztam, a főnököm sokat segített, de alapjában véve magamra voltam utalva, és sok mindenre magamtól kellett rájönnöm. Két és fél évig dolgoztam Békéscsabán, majd a gyulai szülői háznál apukámék vettek egy raktárrészt, ebben a 18 négyzetméteres helyiségben - később kibővítettük 50 négyzetméteres virágüzletté - kezdtem önálló pályafutásomat. Elég korán, 23 évesen lettem önálló. Abban az időszakban nem volt szokványos, hogy valaki ilyen fiatalon üzletet nyisson, de a szüleim és a testvérem a legelejétől fogva támogattak és
segítettek. A kereskedelmi végzettségű anyukám nagyon sok tanáccsal látott el, mindennek dacára elég mélyvíz volt ez nekem a legelején.
• Többször említette a családját, hogy három generáció élt együtt, és a mai napig is a családi kötelékek fontosságát emeli ki.
• Elmondhatom, hogy nekem nagyon jó és segítő családom van, bár apukám már nem él. Régen, üzletnyitáskor anyukám, amint befejezte a saját nyolc órás munkáját, nekem segített. Az első két-három évben alkalmazottam sem volt, heti 60-80 órát dolgoztunk. Akkoriban, mivel nem lehetett sok mindent kapni, nagy igény volt az emberekben a szép iránt, nyitottak voltak a kreativitásra, mindenre, ami új. Időbe telt, míg rájöttem, milyen szerencsés vagyok, hiszen számtalan ember dolgozik úgy, hogy nem szereti a munkáját. Nekem evidens, hogy olyan dolgot csinálok, ami a hobbim is. Mivel én betanított munkás voltam, tovább akartam tanulni. Miután kivonták a dísznövénykertészből a virágkötő szakmát, szakmunkásvizsgát tettem. Majd 25 év után indították újra a mesterképzést, aminek keretében 2002-ben sikeres mestervizsgát tettem. Erre azért vagyok büszke, mert Magyarországon 150-en vagyunk összesen, akik mesterlevéllel rendelkeznek mint virágkötők.
• Melyek azok az egyedi vonások, amelyek Góg Tünde munkáit jellemzik?
• A munkámban folyamatosan képzem magam. Ezt az igényemet a szüleimtől örököltem, szeretem az újat és az érdekeset. A magyarországi virágkötő tanfolyamokat végigjártam. Most például angolul tanulok azért, mert szeretnék külföldi kurzusokon részt venni. Mindig a virágkötőnek kell megelőznie a vásárlók igényeit. A virágkötőnek kell megmutatni, hogy milyen lehetőségek közül kell és lehet választani, hiszen soha sem a vevő mondja meg, milyen stílusú dolgot kér. Azt vallom, hogy a virágkötőnek felkészültnek és mindig megújulónak kell lennie. Talán nincs is olyan része ennek a szakmának, amit ne szeretnék, hiszen rendkívül változatos. Az évszakok változásával az üzlet kínálata is kicserélődik, a természettel együtt változunk. Nem sablonmunkát végzünk, mindenki belerakja a saját egyéniségét. Szeretem a természet mozgását követő, levegős, légies grafikus stílust, illetve a párhuzamos vonalak stílusát, a paralelt.
• Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára?
• Már akkor is nagyon szerettem a természetet. A füvet, a fákat, a virágokat, a csigagyűjtést, mindent, ami kint megtalálható volt. Mivel a nagyszüleim Gyula és Elek között egy tanyán éltek, nyáron sok időt töltöttem nálunk. Most is szívesen kimegyek Városerdőre, csak úgy sétálni. Inkább a természetet választom kikapcsolódás gyanánt, mint mondjuk egy plázát. Az a fajta kötődés a természethez, ami a kisgyerekekre jellemző, bennem megmaradt. Most is, ha megyek az úton, a növényeket hamarabb észreveszem, mint bármi mást. Szeretetteljes családban nőttem fel. Sokszor szembesülök azzal, mennyien élnek másképpen. A népzene, a néptánc, a magyar népi kultúra szeretete is nagy hatással volt rám, hiszen húsz éven át néptáncoltam. Sokat jelentett, hogy közösségben nőttem fel, ami nagyban hozzájárult a személyiségem fejlődéséhez. Aki néptáncos közösségben nő fel, felelősséget visel az életében. Már akkor jártunk külföldre szolgálati útlevéllel, amikor mások csak háromévente mehettek külföldre. Letettek minket egy főtérre, és 12-13 évesen az embernek magára kellett vigyáznia. A feltétlen szeretet sok családból hiányzik. Mi a mai napig rendkívül jó kapcsolatban vagyunk a testvéremmel. Nincs olyan kérés, amire a másik nemet mondana. Ez manapság már nem jellemző, holott nekünk ez a természetes.
• Igazi örökmozgó, az interjú alatt sem ült le. Gondolom, a televíziózás sem kötheti le különösebben.
• Jelenleg nincs tévém, és eldöntöttem, hogy nem is szeretnék többet. Szeretek olvasni, sokat és sok mindent olvasok: regényt, szépirodalmat, természetbiológiáról szóló könyveket. Teljesen változó. Mióta uniós ország vagyunk, viszonylag sokat járok külföldi kiállításokra, megmutatják hova fejlődik a szakma, mi a jövő. Európában a természet megőrzése a virágkötészetben az elsődleges szempont, olyan
anyagokat használnak fel, ami elbomlik vagy újrahasznosítható. Nálunk is ennek kellene lennie a tendenciának.
• Ha újra kezdené, és nem virágkötő lenne, akkor milyen hivatásban látná szívesen magát? Milyen terveket szeretne megvalósítani?
• A virágkötő szakmának nagy előnye, hogy viszonylag rövid időn belül meglátja az ember a munkája eredményét. A vevőktől pedig rövid időn belül visszajelzést kap a produktumáról. Nagyon hálás vagyok ezért. Egy időben ruhatervező is akartam lenni, pont most, pakolás közben találtam meg több száz ruhatervemet. Amúgy nyitott, sok minden iránt érdeklődő vagyok. Apukám szerelő volt, nagyon szeretem az autókat kívül-belül, főként a nagyobbakat, a gépeket. De a virágkötő szakmában látom kiteljesedni az életemet, ezért is akarok külföldi szakmai kurzusokon részt venni. Sok mindent meg tudnék valósítani, mert az energiámból kitelne, viszont ahhoz anyagi háttér kell. Testvéremnek szoktam mondani, hogy mindezt neki köszönhetem. Ha ő nem irat be az iskolába, akkor biztosan másképp alakult volna az életem.
