Binder Károly Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár, a hazai jazz- és kortárszenei élet markáns alakja szinte hazajár városunkba, néhány évvel ezelőtt még a Steinway zongora felújításáért is játszott. A pályáját sajátos módon bejáró, mindig a nehezebb utat választó nagyformátumú muzsikus figyelmét sokáig igen nagy intenzitással fordította eltérő zenekultúrák, új irányzatok, kompozíciós technikák és improvizatív rendszerek szintézisére. Úgy vallja, hogy amióta gondolatait hangokban próbálja megfogalmazni, számára csak nagybetűs ZENE létezik.
Zeneszerzőként, előadóként, mesterkurzusok vezetőjeként olyan helyeken dolgozott, mint London Royal Festival Hall, Hamburg, Berlin, Köln, Frankfurt, Stockholm, Amsterdam, Helsinki, Koppenhága, Bécs, Athén, Ankara, Kairó, Duisburg, Essen, Freiburg…
Számos hazai és nemzetközi kitüntetés között a Kalisz nemzetközi Jazz-zongoraversenyének győztese (1981), a Magyar Rádió Jazz-versenyének győztese (1986), legjobb szólistaként 1989-ben eMeRTon Díj-at kapott, 1991-ben az év jazz lemeze a Binder-Shotham: Dance Music lett, 2003-ban pedig Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki.
Több mint 100 zongora, kamara, és zenekari darab mellett, 34 film és színházi zene, valamint több mint 40 lemez alkotója, a BMM Kiadó megalapítója.
Művészetében ő is a maga útját járja, a megszokottnál nehezebbet, aki tudásra, emberségre, szorgalomra, kitartásra teszi a hangsúlyt.
• Ebben az új előadásban élettapasztalatokat, bölcsességeket hallunk prózában, látunk táncban. Hogyan lehet ehhez illeszkedni a zenével?
• Márai, Hamvas és Weöres gondolataival az ember már egészen fiatalon találkozik, Weörest én már diákként is olvastam és már akkor óriási élmény volt, persze egészen mást jelentett, mint ma. De ezek a magvas gondolatok az idők során észrevétlenül és folyamatosan dolgoznak az emberben, és ahogy az egyre idősebb lesz és egyre többet lát a világból, tapasztalja, hogy visszaköszönnek, sőt, gyakran közös nevezőre is jut ezekkel a gondolatokkal. Amit annak idején csak kapizsgáltam, azokból sokat meg is éltem közben, és másképp értettem meg, még mélyebb tartamot adott.
• A műsorban tolmácsolt gondolatok és hangulatok olyan értékek, amikkel – legalábbis a befogadás szintjén - könnyen lehet azonosulni, hiszen annyira közvetlenek, személyhez szólóak. Hogyan lehet ehhez idomulni a zenében?
• Ami a Füveskönyvekben zeneileg megjelenik egy szerencsésebb műfaj, mert az alkotó- és előadóművész komponál is és improvizál is benne. Hallhatók kompozíciók, imporvizációk, de olyan rögtönzések is megszólalnak, amiknek a szerkezeti elemeit és a szerkezeti vázát ugyan rögzítettük, azt viszont meghagytuk, hogy véglegesen csak a közönség előtt alakuljon ki Bea (Barkóczi Bea), a táncos hölgy és közöttem. Bizonyos dolgokat szabadon hagyni nagyon-nagyon jó. Ez a csodás helyszín pedig eleve ad egy olyan atmoszférát, amin belül mindent sokkal könnyebben és intenzívebben hagy megmozdítani.
• És nem csak a helyszín…
• Igen, mert a Ladics-ház udvara mellett adva van ez a gyönyörű Steinway zongora is, amiért néhány évvel ezelőtt én is játszottam, így ez is ad egy kis „hazaérkezés” érzetet, amitől úgy szólaltatom meg ezt a hangszert, mintha picit az „enyém” is volna. Ez az egésznek csakugyan otthonos érzést ad. Tehát minden körülmény adott ahhoz, hogy mindkét este spirituális körülmények között dolgozhassunk.
• Fűszerként azért még hiányolnék egy kis titkot.
• A titok az improvizációkban tud igazán megjelenni, mert a rögzített kompozíciókban, százszor begyakorolt szituációban vagy sikerül, vagy nem. Egy improvizáció pedig olyan szempontból mindig jó, hogy mindig egy új dolog születik meg.
• Ismert önről, hogy addig érdekli igazán egy zene, amíg lenyűgözi, amíg a hatása alatt tartja, és csak addig, ameddig meg nem sikerül fejtenie. Ez egy irodalmi műsorral kapcsolatosan is hasonlóan működik? Hiszen ezek a szerzők maguk a megfejtésre váró titkok.
• Konzis koromban sok irodalmi esten, irodalmi összeállításokban vettem részt, ahol nem aláfestő, kísérő zenét, hanem olyan műsorokat csináltunk, amiben a zenének külön dramaturgiája volt. Ez mindig nagy élmény volt számomra, később pedig táncosokkal is dolgoztam együtt, tehát ez egy nagyon izgalmas terület, ami ráadásul nagyon inspirál. Itt az én zenémnek nem szolisztikus szerepe van, hanem bizonyos helyeken átkötő és csak bizonyos helyeken szolisztikus, de mindeneképp egy atmoszférát teremtő, gondolatot támasztó, gondolatokat összekötő illetve részeket áthidaló jelentőségű.
• Megalkotható a gondolatok zenei párja?
• Ha a művész a teljességre törekszik, akkor nem a gondolatnak a zenei párját találja meg, hanem ugyanazt a gondolatot, ami egyébként más formában jelenik meg. Nem a párja, hanem ugyanaz. Csak ezzel azért kell nagyon óvatosan bánni, mert a zene egy akusztikai, lelki élmény. Egy gyönyörű szép akkord-megszólalás valakinek szakrális élményt adhat, valakinek mély szerelmi indíttatású gondolatokat, de van akinek egy tájkép jut eszébe a hallatán. Nos, mivel a zene időben zajló művészet, utólag ezek a folyamatok egészében értékelhetők. Rá lehet mutatni, hogy a hallgatása közben mit utazott be az ember. Viszont nem biztos, hogy amikor a művész játszik és improvizál, ugyanazt járja be, mint a hallgató. Mert a művész a játékában érzéseket közöl, érzeteket, vagyis olyan lenyomatot, amit utólag le lehet fordítani, lehet verbalizálni, hogy milyen volt. De egyébként amikor elolvasok egy anyagot, akkor elképzelek hozzá egy akusztikai teret. Egy érzetet, és azt próbálom a zenében visszaadni.
• A hallgató élményeit pedig meghatározza az, hogy önt, a zongoránál ülő művészt milyen hatások érik egy-egy játék idején.
• Mindig azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy gazdagítani kell a szótárunkat. Mert ha pl. spanyolul kellene verset írni, csak 10 szó van hozzá a szótárunkban, meglehetősen kevés. De minél több szót ismerek, annál több lehetőségem van kreatív módon improvizálni. Egy olyan művésznek, aki úgy érzi, hogy technikailag, elméletben már bejárta az utakat, és mindenki, aki kreatív és felelősséggel alkot, mindig újat szeretne és tovább szeretne lépni, de akárhogy is nézzük, 12 hang van egy zongorán. Bármilyen sok variáció is létezik, azt mondom, hogy technikailag kell perfektnek lenni. A technika sok gyakorlással megszerezhető, de az az akkord, amit én leütök, annak az lesz a hatása, hogy valakin végigvonul és megborzong tőle, de az is lehet, hogy úgy ütöm le ugyanazt az akkordot, hogy nem vált ki semmit. Ez az a tartalom, amit az ember, ha megél, közvetíteni is tudja. A megélt idő, a sok tapasztalat és az erő az, ami átjön ilyenkor a zenén.
Az interjúról több kép a gyulavaros.hu oldalon található.
