A város lakói a 19. század végéig a különféle természetes vizekből és az ásott kutak révén a talajvízből nyerték a szükséges vizet. A nem egészséges, fertőzött víz gyakran okozott járványokat. A polgári fejlődés következtében az 1880-as évektől indult meg a megyében az egészséges vizet adó artézi kutak fúrása. Gyulán az első artézi kutat 1893-ban fúrta Czoll Demeter hódmezővásárhelyi kútfúrómester a Sétatéren (ma Petőfi tér).
Már az 1900-as évek elején felmerült a gondolat, hogy az artézi kutak vizének felhasználásával vízvezetéket létesítsenek a városban. Ezek a kutak igen bővizűek voltak, s például a belvárosi kút vizének is csak a 10%-át használták el, a többi pedig elfolyt. A vízvezeték létesítését Fábry Sándor alispán kezdeményezte. 1901-ben a polgármesterhez intézett levelében leírta, hogy kérdést intézett a földművelésügyi miniszterhez, lehetséges volna-e Gyulán vízvezetéket létesíteni az artézi kutak fölösleges vizének felhasználásával. Indítványára a miniszter megbízta az Országos Vízépítési Igazgatóságot, hogy a kérdés tanulmányozására küldje Gyulára az egyik munkatársát, és a vízvezeték terveit készítse el. Az igazgatóság mérnöke, Riedl Frigyes, helyszíni vizsgálódás után, el is készítette a terveket. Ezekkel a tervekkel lépett a város nyilvánossága elé az alispán, hogy a „megvalósítás módozatai megvitassanak”. A Békés 1903. május 17-i számában közölte az alispánnak az érdekelt lakossághoz intézett levelét, valamint beszámolt a tervezett vízvezetékről.
A vízvezeték tervezetét 1903. május 17-én a vármegyeháza nagytermében tárgyalta meg a városi közönség, mely a vízvezeték létesítését fontosnak tartotta, a tervezetet elfogadta, és a megvalósítás keresztülvitelére egy bizottságot választott, melynek tagjai tekintélyes gyulai polgárok voltak. A bizottság beadványt intézett a városhoz, melyben ismertették a vízvezeték tervezetét. A terv szerint a vízvezeték a belvárosi artézi kúttól három irányba indult volna. Egyrészt a Kossuth és Városház utcák mentén a Román utca (Vár utca) kezdetéig, másrészt az Erdélyi Sándor útra (Béke sugárút), harmadrészt pedig a Jókai utcán a józsefvárosi templomtérig. A kutat új, díszes, automatikus szerkezetű kútfővel akarták ellátni, melyen a víz, két szűrőn keresztül, a megyeháza udvarán létesítendő betonmedencébe jutott volna. Ezt össze kívánták kötni az árvaszéki épület földszintjén elhelyezendő automata szivattyúval, amely a csőhálózatba juttatta volna a vizet. A beruházás költsége ötvenezer koronára rúgott, ezt kölcsönfelvétellel kívánták biztosítani. Eleinte mintegy kétszáz előfizetővel számoltak, a terv szerint a bevételből évi 1800 korona haszna maradt volna a városnak.
Ennek ellenére a képviselő-testület 1905. június 20-án a vízvezeték tervét levette a napirendről arra hivatkozva, hogy a létesítés költségei túl nagy terhet rónának a város lakosságára.
