A nagy sikerű budapesti tárlatok után a Dürer Teremben is látható az a kiállításanyag, amelyet a 2004-ben elhunyt grafikusművész, Zórád Ernő születésének 100. évfordulója alkalmából állított össze a Zórád család. Az életmű-kiállítás a művész teljes alkotói pályáját átfogja. Megnézhetjük többek között a Fülesben megjelent képregényeit, a diafilmekhez és az irodalmi művekhez készített illusztrációit, valamint híres Tabán-sorozatát.
A grafikus kényszerből kezdett el képregényeket rajzolni, ám később a műfaj nemzetközileg is elismert képviselőjévé vált. Zórád nevéhez fűződik az első magyar szóbuborékos képregény, a Winnetou. Az 1970-es években ő alkalmazta először a védjegyévé váló kollázstechnikát: korabeli képeket, metszeteket applikált képeire. Akvarelljeit többször állították ki itthon és külföldön egyaránt.
A tárlat megnyitóján Bagyinszki Zoltán, az önkormányzati és oktatási osztály munkatársa köszöntötte a jelenlévőket, majd Feledy Balázs művészeti író mondta el nyitóbeszédét.
Zórád Ernőt már hosszú évtizedek óta a Tabán festőjeként emlegetik, ám ezzel együtt az egyik legtöbb témát feldolgozó magyar rajzművész, a legtermékenyebb képregényrajzoló volt. Az általa rajzolt képregények átölelték szinte az egész világirodalmat, magyar irodalmat. Virtuóz rajztudását rendkívül elmélyült kutatómunkával párosította, melynek köszönhetően mindig hitelesen ábrázolta egy-egy kor tárgyi világát, környezetét, öltözetét, sok-sok apró látványelemét – mondta a művészeti író.
Zórád egyik kedvenc írója – akinek életfelfogása nagyon közel állt az övéhez – Krúdy Gyula volt, akivel nem sokkal halála előtt személyesen is találkozott egy tabáni kocsmában. A budapesti városrész mindkét alkotó életében fontos szerepet játszott. Amikor Krúdy halála után elkezdték végleg lebontani a Tabánt, az akkor 22 éves Zórád Ernő azonnal felkereste a helyszínt, hogy rajzain megörökítse „a halálraítéltet”. Képi emlékezései melegségükkel, bensőségességükkel, finomságukkal egyedülállóak. Személyiségét ugyanaz a gavallérszemlélet és könnyedség hatotta át, mint művészetét. Szerette a konyakot, örömmel adomázott, örömmel elevenítette fel irodalomtörténeti ismereteit, kalandjait és emlékeit – derült ki Feledy Balázs köszöntőjéből.
A megnyitón a grafikus két unokája, Feyér Balázs és Nagy-Zórád András is jelen volt, akik elárulták, nagyapjuk sokoldalú személyiség és igazi életművész volt, aki amellett, hogy kiválóan rajzolt, a futballkapuban is remekül megállta a helyét, és imádott énekelni. Nem véletlen tehát, hogy a gyulai kiállítást Zórád Ernő hangja és zongorajátéka kísérte.
A tárlat július 29-ig látható a Dürer Teremben.
