A Gyula Tv Kézjegy című műsorában Stojadin Cvetkoviccsal beszélgetett Bihari Mária.
Stojadin Cvetkovics 12 éve él Magyarországon. 12 évvel ezelőtt, a háború idején komoly gondok merültek fel a hétköznapi ember számára is. Nem volt mit enni, rengeteg mindent nem lehetett kapni, köztük orvosságot sem. Mivel többször járt már az országban, és nagyon tetszett neki, így eldöntötte: költözik. „Mindig mondtam, aki Magyarországon él, az nagyon szerencsés ember.”
Először a Törökzugi soron vásárolt egy 2 szobás lakást, de mivel ott nem tudott dolgozni, keresett magának egy műtermet. A polgármesteri hivatal segítségét kérte, így kiköltözött a tanyára, ahol a mai napig él. Ugyan ez sem műterem, de sok szempontból jobb. Nem tartja unalmasnak sem, mert mint mondta: –Maga gondolja, hogy nekem itt unalmas? Muszáj embert nézni? Nekem itt van a természet. A természet vesz körül, ez nekem elég. A nyelv megtanulásában is ez hátráltatta leginkább, hogy keveset van emberek között.
A család Szerbiában maradt. Van egy fia, 53 éves, és van egy unokája, aki egyetemista, 22 éves. Ritkán látja őket, mert nagyon messze laknak. De mikor meglátogatják, ők is szeretik a város hangulatát.
Egyedül él, kötetlenül, mégis rendszer van az életében. Mivel este sokáig dolgozik, így későn kel. Ébredés után elmegy futni, aztán jöhet a reggeli, és kezdődhet a munka. Ebédelni általában bemegy a városba, vagy átmegy Békéscsabára. –Muszáj húst enni, mert ha nincs hús, nincs energia. Nagyon fontos a fehérje, a zsír, a cukor, ha van minden, akkor én békében vagyok, és lehet gondolkozni és lehet dolgozni. Amikor dolgozik, elfelejti nézni az órát, a munkára koncentrál, így sokszor egész éjjel szépítgeti műveit.
Rengeteg emberről készült szobra van. A kérdésre, hogy miért emberrel dolgozik a legtöbbet, a következő választ adta: – Miért mindig emberrel dolgozom? Az ember szimbolikusan a legfontosabb anyag. Az egész kozmoszban az ember a legfontosabb. Gondolom. Az állat az más. Messze van. A gyerekek szeretik. A madárral nem tudom magamat kifejezni. Az ember nagyon fontos. Csináltam én mást is, itt ez a kos, ez is érdekes, de az ember érdekesebb. Az embert szeretem. A legjobban a szép embert. Ritkán csinálok férfit, inkább a nő érdekel.
Mestrovics az, akitől tanulta a szobrászatot, és akinek munkásságát a mai napig elismeri. Elmondása szerint ő egy nagyon nagy szobrász volt, tele energiával, csak nem kapott elég reklámot.
Az udvarán pedig van egy Erkel-mellszobor. Nem tudja még, hogy hol lesz a helye, de Gyula Erkel városa, Gyula a víz városa. Ezekből nem zavaró, ha sok van, így reméli, hogy előbb-utóbb a megfelelő helyre fog kerülni ez a szobor is.
