Autóriksával, azaz háromkerekű, motorral hajtott járművel utazott Indián át barátjával a gyulai Bozó András építész. Kétezer kilométert tettek meg, ami mindenki szerint maga volt a lehetetlenség ilyen járművel.
Bozó András a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár Világjáró gyulaiak című rendezvénysorozatának mostani vendégeként elmondta, hogy vonzotta az Indiát jelentő szellemi környezet, és nem az útikönyvekből, hanem saját tapasztalásból szerette volna megismerni. Emellett karitatív céljuk volt, hogy megpróbáljanak segíteni az iskolákon, illetve meghatározott túrafeladatokat kellett végrehajtaniuk autóriksával. A könyvtárban Bozó András a naplóját olvasta fel, amelyet haza írt, családjának. Számítógépen küldte esténként leveleit, már ha volt műholdkapcsolat. Az első két nap a döbbeneté volt. Bádogvárosok, tehenek az út közepén, az úttesten biciklik, riksák, gyalogosok kavarogtak, autók értek egymásba és mindenki nyomta a dudát. Minden irányból jöttek, a bűz szinte elviselhetetlen volt városban és halászfaluban egyaránt. Sajátos szabály szerint kezdetben sokféle papírt kellett aláírniuk, lényegében arról, hogy mindig mindenért ők a felelősek.
Túl az első sokkon, kezdték észrevenni a finomabb részleteket.
