Colorpop címmel jelent meg Szabó Eszter harmadik szólólemeze, melyet a Gyula háziasszonyává is választott énekesnő családias környezetben, a Gyulai Vár tövében mutatott be.
Igaz, volt színpad és erősítés is, ám a nézők száma a legszerényebb becsléssel is bőven meghaladta a családit, de a hangvétel ennek ellenére mégis nagyon is bensőségesnek volt mondható, mivel Szabó Esztert és párját, Kontor Tamást mindenki személyes, jó ismerősének érzi. S nem csak városszerte, hanem mindenfelé az országban. A karcos hangú kalapos lány és a szívtipróként elhíresült miskolci fiú sorsa egy ideig a televízióban is látható és követhető volt. A Megasztár 3. szériájában szereplő Eszter sikeréért akkoriban szülővárosa egy emberként drukkolt, ő pedig hűségét bizonyítva - amint alkalma nyílt rá -, rohant is haza, hogy itt folytassa nyilvánosabbá vált és kiteljesedett életét. Nagy meglepetésre – és sok tinilány bánatára – nem egyedül jött, rácáfolva a kamerák előtt szövődött szerelmek kérészéletűségére, hanem társával, Kontor Tamással közös sorsot vállalva - és mára szülőkké érve - nem csak azt mutatták meg, hogy a család és a karrier együtt is megvalósítható, hanem azt is, hogy mindez ma már a fővárostól távol élve is kivitelezhető. Békében, szeretetben nevelik gyermekeiket, unplugged repertoárjukkal pedig évek óta járják az országot, s együtt készítik Eszter lemezeit is, ezúttal már a harmadikat, melynek örömére itthon, nekünk is adtak egy koncertet.
Az apropót valóban a Colorpop című album megjelenése adta, de az is közrejátszott, hogy Szabó Esztert Gyula háziasszonyává választották. S ha már Eszter ragaszkodott a városhoz és családjával itthon telepedett le, a város is úgy határozott, hogy a maga módján népszerűsíti őt. Például árulja a lemezeit - melyek eredetileg csak online vásárolhatók meg -, s rendszeres megmutatkozásra szólítja. Így került hát Eszter és Tamás azon az ominózus augusztusi estén a Vár melletti színpadra a kívánt utcazenélés helyett, és így mutatták be mindenféle blikkfangot nélkülözve egy szál gitárral az új album dalait, s így adták elő azokat a számokat is, amiket mások írtak ugyan, de amelyek az ő szívüknek is kedvesek.
Eszter albuma valóban kiváló, minden dal egymástól eltérő zenei stílusban szólal meg – ezért is találta ki a Colorpop elnevezést -, ami már önmagában véve sejteni engedi az igazi zenei csemegét. Hangjára minden megszólalásakor, újra és újra rá kell csodálkozni, s hagyni, vigyen csak magával saját világába. A tálalás pedig csak hangsúlyozza ezt a különlegességet, hiszen Tamás illedelmes háttérben maradása, erős, de mégis diszkrét jelenléte csak megerősítette a tényt, miszerint egy jó esthez egy szál gitár is elegendő. Eszter eredeti humora, a közönséggel való kommunikációja pedig azonnal egyértelművé tette, hogy ez nem a langyos sör és lagymatag mulatósok estje. Itt igazi zene szól, egyéni stílusban tálalva, szellemesen fűszerezve.
De e tehetséges fiatal pár sok más egyebet is bizonyít. Például, hogy a gyors meggazdagodásnál előrébb való a környezettudatosság. Ezért az új lemez Eszter hivatalos honlapján vásárolható meg, korlátozott példányszámban, így a szállító autók helyett a postai kézbesítők viszik házhoz, akik többségében biciklivel vagy tömegközlekedéssel járnak, vagyis nincsenek a környezetre károsító hatással. A megrendelő az albumot egy újrahasznosított pop-cornos tasakban kapja, és a korong tartója sem a szokásos műanyagból készült, hanem kartonból, s mindegyik darab dedikált. A borítón Eszter smink nélkül látható, ami szintén egy utalás, méghozzá arra, hogy ha az ember valamilyen jó üzenetet hordoz, ahhoz kendőzetlenül adja az arcát, s "nem kell a púder". Dalaihoz előadótársakat is talált, így Zalatnay Cinivel és a külföldön már ismert Farkas Zsófival is duettet énekel.
Érdekesség még, hogy az új slágerek mellett azok a díjazott számok is szerepelnek, melyeket az amerikai központú Song Of The Year nemzetközi dalversenyen fedeztek fel, s az Egyesült Államokban azóta is folyamatosan játsszák a rádiók. Erről a sikerről nem sokat beszéltek eddig, lefoglalta őket az új lemez készítése, s a koncerten is épp, hogy csak megemlítették. De bízunk benne, hogy lesz idejük foglalkozni vele, s élni azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a külföldi szövegírók és menedzserek keresik őket.
Hiszen eddig sem rohantak ész nélkül a hírnév felé, most is csak olyasmit vállalnak fel, amiről valóban azt érzik, hogy feladatuk van vele, életüket nem szétszabdalja, hanem kiegészíti azt.
Mi pedig bízhatunk ösztöneikben, mert azok eddig is őket igazolták.
