Messzire hangzó vadászkürt és igazinak ható szarvasbőgés adta hírül, hogy szeptember első szombatján vadászok gyűlnek a Gyulai Várnál, hogy szakmai találkozásukon túl a nagyközönséggel is megismertessék a vadakért, a természetért és a környezetért folyó szerteágazó munkájukat, azaz a vadászat igazi arcát.
Hiába volt előző éjjel rút vihar, hiába akadályozták a közlekedést letört faágak, a csípős reggel és a sár, a város csata utáni tájképet mutató arca sem szegte kedvét a program iránt érdeklődőknek. Az ünnepélyes megnyitó idejére autókkal lett teli a környék, a helyszínen pedig tű sem volt leejthető. A megyei vadászzászló behozatala és a vadászhimnusz hangja sokakat vonzott a színpad elé, a vendégek köszöntését pedig pálinkáspohár fellendítésével viszonozták a zöld ruhás férfiak, és a standok kínálataira is sokan voltak kíváncsiak. Volt ott vadászfelszerelés, távcső, puska, ruha, trófeagyűjtemény és természetfotó, szépen fogyott az antik szakirodalom, a bográcsokban rotyogó vadpörkölt illata pedig az egész területet belengve csalogatta közelebb az óvatosságból távolabb ácsorgókat.
Mert bizony sokan még ma sem tudják pontosan, mi is a vadász feladata. Mi a különbség a hivatásos és a sportvadász között, melyikből mennyi gazdálkodik a megye 500 ezer hektáros területén, s milyen hús alatt ég a sátor előtt a tűz? E kérdések megválaszolására, szakmai beszélgetések, kamarai ülések apropóján hozták létre a kezdetben Szarvason tartott és vadásztalálkozónak nevezett rendezvényt, mely immár vadásznap néven fut, és 19. alkalommal fogadta vendégeit Gyulán.
Dr. Csoma Antal, a Vadászszövetség és a Vadászkamara Területi Szervezetének elnöke ünnepi beszédét követően Benedek Fülöp szakállamtitkár, az OMVV elnöke köszöntötte a kitüntetésben részesülő vadászokat, majd új kollégákat avattak – ezúttal a bevett vadra térdelés és elfenekelés helyett – ünnepélyes, lovaggá ütéshez hasonlatos módon.
A látványos procedúrát csak a szarvasbőgés-bemutató múlta felül, mi a nap izgalmas, derűs eseménye volt. Az állati hangok a korgó gyomor csillapítására sarkallták a népet, jogosan, hisz délidőre járt. A jó ebéd szaftjának kitunkolása hátterében a Körös Néptáncegyüttes ropta, az asztalok közt pompás vadászkutyák szaladgáltak a gyerekek elégedettségére, akik nekik szóló műsort is élvezhettek, míg papáik a terepjáró-kiállítás vagy harcművészet bemutató bűvkörében éltek. S így ment egész délután, a nap közben felszívta a sarat, és a legjobb szakácsnak is meghozta dicsőségét.
