Liszt Ferencről és magyar kortársairól tartott tudományos tanácskozást szombaton az Erkel Ferenc Társaság a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár nagytermében.
Elnöki megnyitójában dr. Bónis Ferenc zenetörténész emlékeztetett, tavaly ünnepeltük Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját, s az akkori eseményeket úgy értékelte, hogy Erkel a bicentenárium évében sem foglalta még el az őt megillető helyet nemzeti kultúránk panteonjában. Egyedül Gyula városáról mondható el, hogy kitett magáért Erkel méltó megünneplésében. Idén Liszt Ferencre emlékezünk, születésének 200. évfordulója alkalmából. A magyar zene fejlődéstörténetében Erkel, Liszt és Mosonyi Mihály teremtette meg zenénk nemzeti-romantikus korszakát. Erkel itthon maradt és végezte az építés nem mindig látványos napi munkáját. Liszt Ferenc, a világra szóló zseni csak az 1838-as nagy pesti árvíz után döbbent rá nemzeti elkötelezettségére, de aztán ő volt, aki egy-egy nagy zenei tettével Magyarországra tudta irányítani a világ figyelmét – mondta dr. Bónis Ferenc, aki Móricz Zsigmond és Kodály Zoltán közös gondolatával nyitotta meg a konferenciát. A tűznek nem szabad kialudni – adták meg a jelszót 1930 táján a magyar kultúra munkásainak: e jelszó teljesülése a feladat Erkel Ferenc minden híve és harcosa előtt is.
Az egész napos konferencián tíz előadásban foglalkoztak a zenetörténészek fő témaként Liszt Ferenccel, de művészettörténész és néprajztudós is kifejtette szakterülete legújabb ismeretanyagát. Az ülésen ismét részt vett a mai magyar zenetudomány legnagyobb alakja, Eősze László is, aki alapvető műveket adott az országnak operatörténetről, Liszt Ferencről, Kodály Zoltánról. Eősze László elmondta, hogy két ízben kutatott Olaszországban Liszt munkássága után, 17 állami és egyházi gyűjteményt nézett át. Hozzáférhetetlen dokumentumokat hozhatott haza, és helyezte el a Zenetudományi Intézet archívumában. A tanácskozáson gyulai eseményre is fény derült 1877-ből. A világhírű hegedűs, Wieniawski nagysikerű hangversenyt adott itt, de nem a meghirdetett megyeháza, hanem az akkori városháza, vagyis a mai könyvtár épületében. A megyeházát ugyanis épp átépítették akkor, hogy elnyerje mai arculatát.
