A notórius kilátogatók mellett új arcok is feltűntek az idei augusztusi pART-on. Ez volt a Gyulai Alkotókör (GYAK) és a Sarkadi Alkotókör (SAK) tizenharmadik szabadtéri happeningje, de nem ez volt a legjobb, s volt már ennél rosszabb is. A tizenhármas szám bűvölete sem tett hozzá, illetve vett el a mostani megmozdulásból semmit. Talán elvártuk volna, hogy a furcsa kultúrakcióiról elhíresült GYAK-osok kihozzanak valamit ebből a tizenharmadikból. Hát nem így történt, nem így tettek. Természetesen mindenkinek a saját szája íze szerint, ellenvéleményeket pedig elfogadunk, a kilátogatók is szemmel láthatóan jól érezték magukat.
A Gyulakonyha, a pART töretlen és szinte egyetlen mecénása jóvoltából felkínált zsíros kenyér majszolgatása közben azon töprengtünk, hallgatva a sarkadi gitárosok muzsikáját, hogy az országban a maga nemében egyedülálló rendezvénynek, teljes nevén a pART Alkotó-Körösök Szabadtéri Tárlatnak mégiscsak lehet valami titka, hiszen szervezői töretlenül összegyűlnek minden augusztusban a Fekete-Körös hullámterében, hogy megmutassák magukat és alkotásaikat. A pART varázslata pedig az, hogy különösebb hírverés nélkül sem fordult még elő olyan, hogy ne legyen publikuma ennek a GYAK-os és SAK-os magamutogatásnak, sőt minden évben turisták is eltévednek a pART-ra.
Néhány évvel ezelőtt a GYAK-osok már elbeszélgettek arról, hogy országos és többnapos rendezvénnyé emelik a pART-ot, hiszen az őrült alkotók furcsa művészkedése turisztikai szempontból is vonzó lehet. Az országban megszámlálhatatlan alkotókör működik, milyen szép is lenne minden évben minél többet egybegyűjteni erre a Körös-parti kultúrhappeningre.
