A hagyományos fuvolairodalom igencsak szűk és a távolabbi múltban íródott. A romantikában és a barokk zeneirodalomban elsősorban zenekari hangszerként használták a fuvolát. Egy ilyen hangszerhez kötődő művésznek a pályáját illetően egyik választása az lehet, hogy az előtte kitaposott úton jár, vagyis beül egy zenekarba, esetleg kamarázgat. A másik választás, hogy kitalálja, mit is fog játszani, ha szólózni szeretne. Horgas Eszter fuvolaművész az utóbbi utat választotta. Évek óta azzal foglalkozik, hogy nem csak a könnyű műfajokban és a dzsesszben, hanem a klasszikus zeneirodalomban is megtalálja azokat a műveket, amelyek alkalmasak arra, hogy fuvolán megszólaljanak. Horgas Eszter egy gyönyörű, modern hangszeren játszik, és ez a hangszer bizony másképpen szól, mint a régi fuvolák és tökéletesen illeszkedik a mai zenei világban szokásos dinamikákhoz, hangerőkhöz, hangszínekhez.
Az Almásy Kastély kertjében a helyhez és az alkalomhoz illő sokféle-fajta muzsikát élvezhettünk. A világ egyik legismertebb és legnépszerűbb operájának, Bizet Carmenjének fuvolaátiratát, az Ő és Carment - a 2003-as előadás folytatásaként - tavaly novemberben mutatták be a budapesti Syma Csarnokban Al Di Meola gitárossal. A CD tavasszal jelent meg Budapesten és két hét alatt platinalemez lett. A Carmenből részleteket, a CD-ről pedig Astor Piazzola (argentin harmonikaművész és zeneszerző) Libertango című darabjának átiratát hallhattuk. A gyulai nyári estéhez jól illeszkedtek a könnyebb műfajból Gerschwin Wonderful című dala és Bernstein West Side Story-jából a Tonight.
A (dzsessz-)zongorista, zeneszerző, hangszerelő Cseke Gábor egyik friss darabját Joy (Öröm) címmel, valódi örömmel hallgattuk, nem éppen örömteli világunkban. Hárs Viktor basszusgitárral alázatos, biztos alapot, Gyenge Lajos dobokkal erős ritmikai hátteret adtak a főhangszernek. Hárs Közjáték című átirata Vivaldi Négy Évszak-jához készült, a Tél második tételéhez. Hárs Dance című művét is élveztük. Nem kellett vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy egy dzsessz-rajongó is megtalálja a neki való zenei táplálékot ezen az estén.
A koncerthez varázslatos keretet adtak az őspark ügyesen megvilágított öreg fái, a közeli kastélyépület hangulata és a nézőtérhez vezető, bambuszfáklyákkal megvilágított út. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a lábdob erős dominanciája és a zenei műfajhoz, illetve a nézőtér méreteihez nem illeszkedő „rockos” hangerő miatt – elnyomva a hangszerelés finomságait és a dinamikát – az előadás az idő nem kis részében az élvezhetőség és a zenei értelmezhetőség határain kívülre került. Erre legközelebb figyelni kell.
