Különleges élményben volt része annak a több száz zenekedvelőnek, akik a belvárosi katolikus templomban zsúfolódtak össze, hogy meghallgassák Miklósa Erika (ének), Tóth László (trombita) és Somogyi-Tóth Dániel (orgona) koncertjét.
Vannak, akik állítják, hogy a legszebb hangszer az énekhang, s ezen az estén nem kevesen csatlakoztak ehhez a véleményhez. A közönség ámulattal hallgatta a Mozart Varázsfuvolájának Éjkirálynőjeként világhírnévre szert tett koloratúrszopránt, aki nem is olyan régen a világ legnagyobb operaházainak látogatóit kápráztatta el. Az egykoron sportolónak készülő, de egy baleset miatt aztán az éneklés felé forduló művésznő az Ave Maria négy változatát is előadta, de ha megszavaztatják a hallgatóságot, valószínűleg a zeneirodalom összes énekes darabját végighallgatták volna ezen az estén.
Még azokat is lenyűgözte a hangzás, akik egyébként nem kifejezetten komolyzene-kedvelők. A laikus ilyen koncerteken érzi meg leginkább, hogy mitől is emeli szárnyára a világhír ezt vagy azt az énekest, énekesnőt, mitől lesz valaki minden idők legfiatalabb magánénekese az Operaháznak.
A műsor záródarabja a Székelyföldről származó Fogolydal volt, felidézve a magyar történelem legkeserűbb pillanatait. A szűnni nem akaró taps egyértelműen jelezte, hogy mennyire egymásra talált ezen az estén a közönség és a Liszt Ferenc-díjas előadó.
Persze nehogy azt gondolja valaki, hogy a két hangszeres művész nem nyújtott kiemelkedő produkciót. Tóth László trombitajátéka ugyanolyan mély nyomot hagy az emberben, mint például Somogyi-Tóth Dániel előadásában Bach halhatatlan D-moll toccata és fúga című zseniális darabja.
Hazafelé ki-ki elgondolkodhatott azon, hogy egy olyan estén van túl, melynek egy szereplője a Metropolitan, a Scala vagy éppen a sydney-i operaház közönsége előtt is fellépett.
