Ó, a Balaton, régi nyarakon… Harangzúgásként áradt szét a nézők ereiben a régi, jól ismert Cseh Tamás-dal. A Gyulai Várszínház kamaratermében kedden este a zeneszerző-énekes rajongói emlékeztek a lassan két éve elhunyt nagy hatású énekmondóra.
Cseh Tamás dalait szeretik Gyulán – látszott az emlékest iránt érdeklődők számából. Voltak közöttük az énekes korosztályából valók, és voltak fiatalabbak, sőt jóval fiatalabbak is. Bízvást állíthatjuk, a XX. század második felének életérzéséről szóló dalok megérkeztek az örökkévalóságba. Különleges, és mondhatjuk, nagyon különleges estet állítottak össze a Gyulai Várszínházban, ahol jól ismerték Cseh Tamást, hiszen visszatérően hívták, és ő jött is. A Gedeon József vezetése alatt álló Várszínházban a látogató ezúttal is átélhette az egyetemi klubok, az új szellemi értékek kimagasló színterének hangulatát.
A Várszínház kamaragalériájában a falakat beborító bakelit-, majd az azokat felváltó CD lemezek borítóiból nyitott meg kiállítást Gedeon József az emlékest bevezetéseként. A valamennyi vagy szinte valamennyi borító jelzi, gazdag az életmű. – Cseh Tamás már életében legenda volt, stílust teremtett – mondta róla a színházigazgató, aki a kezdetektől, a hetvenes évektől ismerhette az énekmondót.
Cseh Tamás igazi énekmondó volt. Tudta azt, amit a századok alatt csiszolódó, búvópatakként fel-feltörő műfaj megszólaltatójának tudnia kell. Ezt a tudást az esten fellépő első zenész barát, Kátai Zoltán az énekét kísérő hangszerekkel nyilvánvalóvá is tette: kobzot, lantot használt. Az őt követő Vígh Mihály gitárra váltott, pontosan, nagy láttató erővel idézte a régi tábortüzek hangulatát, és nagyon sokszor úgy érezhettük, itt van maga Cseh Tamás. A Márta István, Novák János, Kecskeméti Gábor, Bornai Szilveszter alkotta zenész barátokból álló együttes a hetvenes évektől kezdve szinte visszarobbantotta a hallgatóság tudatába a korszakalkotó Cseh Tamás-dalokat. Valamennyi az érzelmek, gondolatok finom szövevényével nagyon pontos kordokumentummá vált.
Az emlékesten eddig a nyilvánosság előtt soha nem látott videofelvételeket is bemutattak. A zenész barátok, pályatársak készítették, mindenekelőtt Márta István. A megkopott képkockák a dalfelvételek, fellépések során felidézték, megmutatták az igazi Cseh Tamást. Templomban, erdőben, pajtában is születtek a dalok, melyek alkotási körülményeiről mit sem tudott a későbbi hallgató. Láthattuk a 2006. augusztus 27-i utolsó koncert képkockáit a betegséggel küzdő énekesről, aki tudásával, akaraterejével ekkor még győzött. – Mi az, hogy élet? – hallhattuk Cseh Tamás hangját az utolsó bemutatott felvételen, melyen madárcsicsergés közepette beszélgetett valakivel. Meg is válaszolta: – Az egy csoda.
Ő is az volt.
