A Fehér-Körös 1858-ig Gyulán folyt keresztül, ezért még a 19. században is gyakoriak voltak az árvizek városunkban. A Fehér-Körös medrének áthelyezéséhez, a Gyula–békési- nagycsatorna megépítéséhez a végső lökést az 1855. évi árvíz adta. Ekkor a városban és külterületén a lakóházak kétharmada víz alá került.
A Közmunka és Közlekedési Minisztériumban úgy döntöttek, a Fehér-Köröst Gyulán kívül kell elvezetni. Nem tudjuk pontosan, ki készítette a Gyula–békési-nagycsatorna végleges tervét: Bodoky Károly, a Körös Szabályozási Társulat osztálymérnöke vagy Kosztka Károly megyei mérnök. A csatorna megépítése a Habsburg Birodalom legnagyobb költségvetésű közmunkái közé tartozott. A földmunkákat 1856 végén kezdték meg Békés megyei, illetve Csanád megyei kubikosok. Közel 5 millió köbméter földet mozgattak meg. A munkát gépek nélkül végezték, a kiásott csatorna földjét előbb a partélre hányták, majd talicskába rakva tolták a töltésre. Körülbelül 16 talicska föld tett ki egy köbmétert. A kubikosok a munkaterület közelében éltek félig földbe vájt kunyhókban.
1857 májusában, Békés megyei látogatása során a feleségével együtt Ferenc József osztrák császár is megtekintette a munkálatokat. A csatorna fellobogózott partján a csatornát keresztező csaba–dobozi úthoz hajtattak. Itt felsétáltak egy díszes emelvényre, melyről jó kilátás nyílt az épülő csatornára, és meghallgatták a földmunkákról készült jelentést. A csatorna 1858 áprilisára készült el.
A Gyula–békési-nagycsatorna megépítésével Gyula városa víz nélkül maradt. Az 1863-as aszályos évben ez súlyos problémát okozott. Ezért a Nádor-malomcsatorna vizét, mely addig a Csohos-éren folyt le, egy új csatornával a Fehér-Körös régi medrébe vezették, így jött létre az Élővíz-csatorna. Azonban a város folyóvízzel való ellátása továbbra is gondot jelentett, ugyanis a nedvesebb években magas volt a vízállás az Élővíz-csatornán. Az 1881-es tavaszi árvíz után a csatornát el is zárták. 1886-ban a Nádor-malomcsatorna vizét ismét bevezették a Fehér-Körös egykori medrébe, de most már a Csohos-éren épített zsilippel szabályozni tudták a beengedett víz mennyiségét. A Nádor-malomcsatorna nyáron kevés vizet szállított, ezért 1895–1896-ban duzzasztót építettek a Fehér-Körösre, melyet egy tápcsatorna kötött össze az Élővíz-csatornával. Ettől kezdve nyeri az Élővíz-csatorna a malomcsatorna helyett a Fehér-Körösből a vizét.
