Csordás Józsefné a Tanyavilágban Élők Érdekvédelmi Egyesületének elnöke elkötelezett a tanyához, tanyán nőtt fel Békésen, iskolába is oda járt, most is a Sióréti tanyák egyikében él férjével. Meglátása szerint az élet éppen úgy zajlott régen a tanyán is, mint a városban. Sosem érezte hátrányát, hogy tanyasi iskolába íratták szülei, középiskolába is onnan került el, bár amikor kiderült, hogy csak akkor tanulhat tovább, ha a kötelező orosz tantárgyat is elsajátítja, két éven át a békési általános iskola padjait koptatta. Most reménykedve várja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ígérete alapján újra megnyílnak a kisposták és a falusi iskolák. Az egyesület elnökével a tanyavilág szépségeiről, nehézségeiről, emlékekről és tervekről beszélgettünk.
• A városlakó embert a tanyasi élet gondolata némi romantikával tölti el, mégis kimondottan küzdelmes életet képzel maga elé, hiszen ott a hétköznapi problémák mellett meg kell küzdeni a természettel, az elszigeteltséggel. Hogyan zajlik az élet valójában a tanyavilágban?
• A téli időszakban már nem úgy, mint régen. Megváltoztak az emberi magatartások, ma már nem olyan nyitottak az emberek, mint régen voltak. Akkoriban egy csodálatos világ volt, összejöttek a fiatalok a házaknál. Ma azt mondanák, hogy házibuli, akkor azt mondták, hogy cuháré van. Citerazenekarral táncoltak, énekeltek, kukoricát morzsoltak, ez hagyomány volt. A férfiak kártyáztak, az asszonyok pletykáltak és jókat danolásztak, kibeszéltek ezt, azt, amazt. Még mindig a számban van az íze a lófogú fehér kukoricának, amit most is tudok vetni, csak hogy ne fogyjon el a fajtája. Megfőztük, leszűrtük, mézzel, mákkal megszórtuk, és ez volt a csemege. A kemencében a lángos és a kenyér sült. Egész más világ volt. Most megint próbálkozunk, igyekszünk valamit visszahozni, de a legtöbb tanyában már villany van. És mit lehet látni? A tanya konyhájában már nem kemence, hanem kenyérsütőgép van. Már évek óta játszadozunk a gondolattal, hogy az udvarba építünk egy kemencét, a sárga föld már oda van téve vagy öt éve. A tájházhoz is építünk egyet, egy egyesület már fel is ajánlotta segítségét, hiszen a kemence olyan tartozéka a tanyának, mint a góré, a gémeskút vagy kerekes kút. A tanyában mindennek megvan a menete. Télen ugye az ember behúzódik a pattogó kályha mellé. Csempekályha mellé reggelire megterítünk, nézzük a kályhát, tűzpattogós hangulatban reggelizni csodálatos. Aztán mikor nyílik az idő, februárban már metsszük a fákat, megy a kertben a mozgolódás, zajlik a takarítás a tél után, ősszel pedig a nyár után takarítunk. Már mindenki próbálja tervezgetni, mit hova ültet, mit vet a kertjébe. Márciusban kezdődik a veteményezés, és attól kezdve adódik mindig a munka egész évben. A parasztember mindig tudja, nem kell neki naptár. Ott van a fejiben, mit mikor kell csinálni, locsolni, a munka mindig adja magát. Jószág is van. Nagy tervem egy állatsimogató kialakítása a kertemben. Nálam a ketrecekben midig ott vannak a kiscsirkék, a gyöngyösök, a pulykák. Birkák is vannak, meg kis göndör mangalicák. Úgy képzelem, hogy mivel a dűlőnk végiben hatszáz méterre van a vonatmegálló, óránként jön a vonat, akár óvodáscsoporttal vagy gyerekekkel is kijöhetnek a pedagógusok. Tarthatnának biológiaórát vagy akármit, a gyerekeknek is jó kirándulás lenne.
• A sok öröm mellett nehézségek is adódnak?
• Egyre nagyobb gond az út. Nem konkrétan nálunk, hanem úgy általában a tanyáknál. Amikor leesik az első eső, az Agro Rt. meg a nagyföldes gazdálkodók megindulnak a gépekkel. Ahogy elolvadt a hó, a legnagyobb sárban is elindulnak, így teljesen tönkreteszik a dűlőt. A gépek nyomában megáll a víz, nincs hova leengedni, mert amikor a parasztemberek megkapták a földet, felszántották a szegélycsatornát is. Egyszerűen „ott hagyják” a tanyasi embert, ugyanis ha a mentőre vagy a doktorra van szükség, csak benéznek a dűlőbe, látják, milyen állapotok uralkodnak, és nem tudnak bemenni a házhoz. A nagygazdáknak az a fontos, hogy elintézzék a dolgukat, de hogy mit hagynak hátra, az nem. Aztán felviszik a sarat a szervizútra. Ezt csak úgy lehetne megállítani, ha az ember egy nagy bottal nyomatékosítaná kérését: „márpedig letakarítod a kereked a rázón, és úgy mész föl”. A kamionokról ne is beszéljünk. Egy tanyasi embernek egy kiló kenyér nem annyiba kerül, mint a másiknak, mert azért be kell menni a városba. Összeírjuk egy héten egyszer, mi az elintézni- és bevásárolnivaló, egy füst alatt elintézzük. Kicsi pénzből, tervszerűen kell élni. Mindenre oda kell figyelni.
• A Tanyavilágban Élők Érdekvédelmi Egyesülete 2005 decemberében alakult meg. Mi indokolta a szervezet létrehozását?
• Jóval a megalakulásunk előtt betelt a pohár, szaladni kellett a postás után, minden után. Akkor úgy gondoltam, hogy más is szóvá teszi, ha rossz a járda, és felbukik benne. A tanyavilágban élők is emberek, sőt annyira, hogy onnan nem hiszem, hogy bárki segélyért járna. A tanyasi ember magának munkát teremt, és megél belőle úgy, ahogy. Amikor már nagyon szorult helyzetben van, csak akkor kér segítséget. Van tanyagondnok, és az érdekvédelmi képviselet is létrejött. Ha meglátjuk, hogy bajban van valaki, akkor felajánljuk a segítséget, elirányítjuk vagy elvisszük, ahova kell. Ha elhallgatjuk a gondjainkat, huszadrangú állampolgárnak érezhetjük magunkat, hiszen sem közvilágítás, sem ivóvíz, se járda, jó dűlő nincs. Teljesen magunkra voltunk hagyva. A tanyagondnoki szolgálat már egy előrelépés volt. Egyeztető fórumokat tartottunk, minden problémát meg tudtunk beszélni, de közben kiderült, bárhova nyúlunk, mindenhez pénz kell. Azért jött létre az egyesület, hogy pályázni tudjunk. Tavaly tavasszal éreztem, hogy kezd beérni a dolog. Addig is mentünk, szaladtunk, segítettünk, ahol tudtunk, de most már egyre többen keresnek fel. Érzem, hogy szükség van az egyesületre, hiszen Gyula környékén 1949 lélek lakik tanyavilágban. Ez nagyon sok, egy községre való ember. Ezekbe tartozik Gyula külterülete, köztük Kolbászfalu is, attól függetlenül, hogy utcába rendeződött, és nem szórt terület. A csabai út szétszórt részén, a reptér körül van a tanyasiak kétharmada, a másik harmadnak van tanyája, de csak nyaralni jár ki. Egyharmad részük tősgyökeres tanyasi, akik vagy megörökölték, vagy választották ezt az életformát. A tanyaszolgálat nagyon sokat segít, rendszeresen járják a dűlőket, akár be is vásárolnak. Van segítség, de egymásra is figyelünk. Ha arra járok, bekopogok, vagy érdeklődöm, ha régen láttam. De a tanyasi ember szemérmes, visszahúzódik, nem panaszkodik. Éppen ezért kellett egy érdekvédelem, mert ha a tanyasi emberre csúnyán néznek, már nem is mondja el, mi a baja, viszont annak, aki köztük él, jobban elmondják, mi a gond. Ha valahonnan kapunk jelzést, hogy valaki egyedül él, sok gyerek van, szegénységben élnek, felkeressük, és próbálunk segíteni. Ólálkodik-e valaki, mit lát, hall. Persze vannak ólálkodók, főleg amikor jobb idő lesz. De figyelünk egymásra, vigyázzuk egymást.
• Köszönöm a beszélgetést.
