Corvus-Kora Róbert lőkösházi képzőművész a Holokauszt című monumentális panorámaképéről s a festmény kapcsán a zsidóság 20. századi tragédiájáról beszélt, Fehér János borbélymester pedig a holokauszt során átélt élményeit osztotta meg a hallgatósággal a Békés-Csongrád Megyei Német Iskolaegyesület történelmi hangvételű szakmai rendezvényén.
Nagy Mária tanárnő, a szakmai délután szervezője köszöntőjében kivételesnek nevezte a rendezvényt, hiszen míg az egyesület elsősorban a német nyelv ápolását, őrzését szolgálja, most magyar nyelvű történelmi visszatekintés részesei lehettek a Német Tájházban összegyűlt tagok s érdeklődők. Emellett a rendezvény témája is kivételes volt: a holokauszt, amelyben németek és zsidók történelme találkozik.
A Holokauszt című festmény már a negyedik impozáns méretű, történelmi tárgyú alkotása a lőkösházi képzőművésznek. Elutazott Izraelbe, járt a lengyelországi Auschwitzban, s behatóan tanulmányozta a zsidó nép történelmét és kultúráját. A montázsszerű, több stílusirányzat jegyeit ötvöző 9×4.5 méteres panorámakép eredetileg hármas kompozícióban ábrázolta volna a békeidők boldogságát, a deportálást és a népirtás borzalmait. Ám ahogy a művész egyre jobban elmélyedt a témában, a vászonra kívánkozó gondolatok, érzések is gyarapodtak. Így a festmény egy-egy jelentős esemény, meghatározó pillanat ábrázolásával a zsidóság több mint négyezer esztendős történetét is elmeséli, az ősatyák korától egészen a tel-avivi felhőkarcolókig, a reményteljes jövendőig.
Az Ószövetség szimbólumai, a zsidó jelképrendszer számos eleme felfedezhető a monumentális alkotáson, s az eredeti fotók alapján dolgozó művész a népirtás jelenetében a battonyai zsidótemető sírköveit is megfestette, a deportálási jelenet legtöbb alakja pedig a kistarcsai deportáltakról készült fénykép nyomán került a vászonra. Jákob álma, a szétnyíló Vörös-tenger, az egyiptomi rabszolgaság, a meghitt családi kör, hol ott a bor és a kalács az asztalon, a krematórium füstölő kéményein kiszálló lelkek és Izrael első felépült házai gigantikus történelmi tablóvá fonódnak össze Corvus-Kora Róbert festményén. A váci születésű, zsidó származású Fehér János húszesztendősen, katonai behívóval szállt vagonba 1944-ben, a deportálás szörnyűségei, a gettóban töltött időszak szenvedései a mai napig ott égnek lelkében. Mégis, a borzalmak ellenére is inkább a jóra emlékezett e délutánon, s azokra az emberekre, akik sokszor saját életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt idején. Egykori magyar, német s más nemzetiségű férfiak, nők nevei hangzottak el, alakjai rajzolódtak ki Fehér János elmondásában, kik hol egy szép szóval, hol egy kevés meleg vízzel vagy szelet kenyérrel adtak erőt a pillanatban a túléléshez, vagy áldozták fel vagyonukat, munkájukat, hogy embertársaik életét megmentsék.
