A mai gyermekek dédszülei, nagyszülei még izgalommal olvasgatták gyermekkorukban Verne Gyula Utazás a Hold Körül és Utazás a Holdra című regényeit. A fantázia – ha nem is azzal a technikával, amit Verne elképzelt – megvalósult. 1968-ban az amerikai Apolló-8 űrhajó körberepülte a Holdat, majd 1969-ben eljutott az ember a Hold felszínére. Az utóbbi esemény 40 éves évfordulóját ünnepeljük, mint az emberiség tudományos-technikai történetének egyik legnagyobb sikerét. Egyetlen emberöltő alatt sokat változott körülöttünk a világ.
Életem egyik legizgalmasabb hajnala volt 1969. július. 21-én, amikor magyar idő szerint háromnegyed négytől a televízió előtt ülve – 500 millió embertársammal együtt - végignézhettem az ember első Holdra lépését. A csillagászatban megszokott dolog, hogy az eseményeket egyezményesen világidőben (ami a greenwichi középidő) adjuk meg. Ha ehhez igazodunk, akkor a Holdra 1969. július 21-én 2 óra 51 perckor szállt ki a holdkompból Neil Armstrong, akinek megadatott, hogy elsőként léphessen a Holdra. Amikor letette a lábát a holdporba, ezt mondta: Kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek. Őket még további öt űrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdraszállást teljesítettek a NASA (National Aeronautics and Space Administration) űrhajósai.
A későbbi holdraszállásokat már messze nem kísérte akkora figyelemmel az emberiség, mint az elsőt. Mint minden tudományos szenzáció esetében, hamar megszokottá vált, hogy az ember mire lett képes. Annak idején hozzá lehetett jutni (igaz, nem kis nehézségek árán) az Apolló-filmekhez, méghozzá magyarra szinkronizálva is. Ezeket az USA nagykövetségétől kölcsönözhettük. Felejthetetlen emlék, hogy többször is vetíthettem ezeket a filmeket a szegedi Egyetemen - ahol akkoriban tanítottam - és Gyulán, a Zeneiskola nagytermében. A teltház mindig biztosított volt a lélegzetelállítóan izgalmas dokumentumfilmek vetítésein.
Talán érdemes néhány gyulai vonatkozásra is felhívni a figyelmet. Remélhetően lassan már köztudott, hogy Gyula (Gyulavári) nagy szülöttének, Bay Zoltán fizikusnak a nevéhez fűződik az a holdvisszhang (rádiójel-"visszhang") kísérlet, amelyet még 1946 február elején végzett el sikeresen kutatócsoportjával Budapesten, megnyitva ezzel az emberiség történetében az űrkutatás aktív korszakát. Hogy ez mennyire köztudott a világban, talán a legjobban azzal igazolható, ha egy 1970. február 19-én Washingtonban tartott bankettről számolunk be röviden. Ezen a banketten, alig fél évvel a holdraszállás után, Bay Zoltán ülőhelye Neil Armstrong mellett volt kijelölve. Amikor bemutatkoztak egymásnak, Armstrong azt mondta: „Professzor Úr, tudom, hogy Ön az az ember, aki már előttem is elérte a Holdat.” Micsoda dicsőség ez! A Gyulavári református templom kertjében megszületett gyermeki álomból világhírű valóság lett. Legyünk büszkék erre!
Idézünk Bay Zoltán ugyanezen a napon keltezett leveléből is, amit unokaöccsének írt: „…ma egy banketten együtt voltam Neil Armstrong-gal, az első emberrel, aki lelépett a Holdra. Visszagondoltam arra, hogy annak idején Te is résztvettél a mi Hold kísérletünkben. Emlékszel, mikor Verőczén a coulométereket méregetted? Még nincs 25 éve, hogy azokat a kísérleteket csináltuk és íme, mi lett belőle, micsoda gyors léptekben halad a világ!”
Még egy gyulai vonatkozás ide kívánkozik, amiről eddig nem adtam hírt. Amikor gimnáziumba kerültem, első osztályfőnököm Németh Gyula bácsi lett. Későbben, már amikor csillagász voltam, egy nála tett látogatás alkalmával igen becses ajándékkal lepett meg. Nekem ajándékozott egy olyan képeslapot, amit László fia az USA-ból küldött neki, a holdraszállást követően. A képeslapot a NASA adta ki, és az első holdi lépésről készült kép eredeti színeiben tündökölt az egyik oldalon. A másik oldalon sokatmondó a szöveg: Sajnos, ennél az Apollo útnál már nem működtem közre. Németh László ugyanis a korábbi Apollo utak során informatikusként a NASA-nál dolgozott.
Még egy érdekes, világnézeti vonatkozású epizódot szeretnék megemlíteni. Armstrong mindig nagyon zárkózott, csöndes ember volt, és a nyugalom megtestesítője ma is. Természetesen rengeteg interjú készült vele. Egy alkalommal egy magyar kereskedelmi televízió riportere feltette a kissé provokatív kérdést Armstrongnak, hogy amikor a Holdra lépett, ez mit jelentett neki. Armstrong válasza a következő volt: „Sohasem éreztem magamhoz olyan közel a Jó Istent, mint akkor.” Érezhető volt a riporter zavara. Nem ezt a választ szerette volna hallani.
Akkor sok mindent nem tudtunk a részletekről. Ma már nem titok, hogy alig egy percen múlott a sikeres leszállás (a leszálló egység üzemanyaga majdnem elfogyott az alkalmas leszállóhely keresése során), és sok egyéb izgalommal is együtt járt ez az út. A felfedező utakat azonban mindig számos veszély fenyegeti. Ez mindig így volt, és mindig így lesz.
Rövidesen egy másik csillagászati esemény évfordulóját is ünnepeljük. Most, a Csillagászat Nemzetközi Éve kapcsán, egybeesik a holdraszállás 40 éves évfordulója egy másik, 400 éves évfordulóval. A két aktualitást, ha a dátumokat nézzük, mindössze egyetlen hónap választja el egymástól. Augusztus 21-én lesz 400 éve, hogy Galileo Galilei, itáliai fizikus és csillagász a maga építette távcsővel megtartotta az első „távcsöves bemutatót” a velencei törvényhozóknak.
