A kaszinók és más társas körök Széchenyi István kezdeményezése nyomán a reformkorban szerveződtek meg. Gyulán 1841-ben alakult meg a ’48-as forradalom idején és később is nagy társadalmi és politikai súllyal bíró Kaszinó. A reformkorban megszerveződött körök általában a helyi társadalom elitjét tömörítették, a körök és egyletek futótűzszerű elterjedésének időszaka 1867 után jött el.
Városunkban a második társas kört a politikai nyomás pillanatnyi enyhülését kihasználó polgárok 1861-ben hozták létre, Polgári Kör néven. Az új szervezet nevének megfelelően a polgárság köreiből verbuválta alapítóit. A kör tagjainak többsége a módos, alkalmazottakat is foglalkoztató iparosokból, kereskedőkből, a városi tisztviselőkből és a szabad foglalkozású értelmiségiek közül került ki. A vármegye tisztségviselői más társadalmi kategóriát képeztek, ennek ellenére akadt, aki közülük is belépett.
A kör a társasági élet színtere volt: az évek múlásával szép könyvtárat állítottak fel, sokan itt olvasták az újságokat. Volt év, amikor a Polgári Kör 12 napilapra, 5 hetilapra és 5 népszerű élclapra fizetett elő. Kezdetben a kugli, később a biliárd kínált szórakozási lehetőséget. A betű, a játék is népszerű volt, de az igazi vonzerőt a kör vendéglője jelentette. Ha az egylet vezetősége jó vendéglőssel kötött szerződést, nyert ügye volt. A polgárok egy része távolról sem akart oly mértékben rátelepedni családjára, hogy minden estét otthon töltsön, őket várta a Polgári Kör vendéglője. „A mai nemzedék el sem tudja képzelni, minő benső viszony, minő igazi barátság fejlődött ki a vendéglősök és a közönség között. Úgy jártak hozzájuk, úgy keresték fel, úgy szerették őket, mint legjobb barátjukat, igazi testvérüket, és igazán jól érezte magát mindenki az őszinte, családinak mondható körükben” – idézte fel egy emberöltő múltán a régi szép időket a városi lap korábbi főszerkesztője. Benne pedig feltétlenül megbízhatunk, mert a „fehér asztal mindennapi társaság” tagjaként egy időben minden estéjét a kör barátságos légkörében töltötte el.
A Polgári Kör tagjai az 1870-es évek végére anyagilag lényegesen megerősödtek, s komoly személyes áldozatvállalással új székházat vásároltak. A székházvételi tervek szövögetése közben felajánlották a Kaszinónak, hogy egyesüljön a két kör. A vármegyei elitet tömörítő kaszinó a közeledést elhárította. Ezt követően házavató beszédként mondta el Oláh György – egy gyulai asztalosmester jogvégzett fia – a kor legszebb és legátgondoltabb gyulai polgári hitvallást. A hosszú szövegből két gondolatsort idézek.
„Büszkeséggel dobog fel szívem e szóra: polgár. El merem mondani, hogy a nemzet ereje, a hazát fenntartó életnedv a polgári osztályban volt, van és lesz. Onnét szivárog a nemzettest minden erébe. A polgárság volt hazánkban a közművelődés, a nemzeti értelem fő támasza, a polgárság adta az éltető lelket nemzetünknek a szellemi és anyagi előrehaladásra… A nemzet nagyságát, a nemzet erejét, életképességét a műipar, a kereskedelem, a gazdászat állapota, s az ezzel foglalkozó egyének, a polgárság értelmi foka határozza meg. … Korunkban csak azon nemzetnek van biztos jövendője, mely komolyan törekszik az általános műveltség színvonalára emelkedni.”
„Hiszem, Gyula város derék polgárai, hogy törekvéseinkben fáradhatatlanok, serények s egymás támogatásában soha nem hidegülő szenvedelemmel kitartók leszünk. Igen, mert polgárok vagyunk. Polgárok, a szépre s nemesre fogékony, áldozatkész szívvel. Polgárok, kik tudják, jól ösmerik azon kívánalmakat, melyek e névhez elválaszthatatlanul csatoltattak. Polgárok, kik előtt ezredéves múltunk szép példái állnak. Polgárok – kiket az Isten sokáig éltessen!”
