Az 1917. évi VIII. tc. elrendelte, hogy minden község és város anyagi erejének megfelelően méltó emléket állítson a háborúban hazájukért életüket áldozó katonái tiszteletére. Békés megye területén a háború után mindenütt Emlékműbizottságok alakultak, s kivétel nélkül minden község és város felállíttatta a maga hősi szobrát az 1920–1930-as években. Gyulán is alakult szoborfelállító bizottság, de végül a várt eredményt nem érték el, s egy kisebb emlékoszlopot a németvárosi temetőben s egy emlékművet az izraelita temetőben emeltek. Ellenben a szomszédos – akkor még különálló – község, Gyulavári monumentális hősi emlék felállítását határozta el. A vári szoborbizottság, amely a község elöljáróiból állt, már 1928 első felében intézkedett. Az alap megépítését Sall János gyulai kőművesmester vállalta, 80 cm mélységű téglatörmelék és portlandi cement keverékéből, 435 pengőért, amely a község kérésére kisebb „spórolásokkal” végül 200 pengőre zsugorodott.
A szobor felállítása előtt intézkedtek a Hősök terének rendbehozataláról is: Dobra Mátyás fészere „szépészeti szempontból kifogásolható” volt, ezért a fél költségére lebontásra kötelezték. Az említett térre körhintát is terveztek, ám Arató Antal törvényszéki bíró kérte az elöljáróságot, hogy erre ne adjon engedélyt, mert zavarná az istentiszteleteket. Az indítványt elfogadták, s a forgó a Z. Nagy Gábor-féle ház előtti helyre került. A gyulavári képviselő-testület nevében Erdődi Lajos bíró és Vertán Emil főjegyző szerződést kötött 1929. április 30-án Homonnay Jenő szobrászművésszel az emlékmű elkészítésére. Megállapodtak, hogy a szobor öt méter magas bronzból és terméskőből készült alkotás lesz. 1929 nyarára kellett elkészülnie a dupla figurális műnek, a kompozíció: „elesett népfölkelőt megvédő levente, amely az idegen határon át fenyeget”. A Hősök terén 1929 szeptemberében a „nivellálási” munkálatok is megindultak. A lejtmérés elvégzése után, melyet Uhrin János vízmester készített, a tér földdel való feltöltése követett, s a tér körülkerítésére pedig Borsi Péter és Társa kapott megbízást. 1930 nyarán az emlékszobor leleplezési ünnepségének meghívójára árajánlatokat kért a községháza, többek között Kner Izidor gyomai és Leopold Sándor gyulai könyvnyomdászok versenyeztek a munka elnyeréséért. Végül a Leopold-féle nyomda kapott megbízást a 450 db képes meghívó kinyomtatására. A leleplezési ünnepség tiszteletére a községházát kicsinosították, az iskolában a tantermeket pedig kimeszeltették. Dobra Lajos vári lakos engedélyt kapott a téren elárusításra alkalmas trafik, saját költségén való felépítésre.
A hősi szobor leleplezési ünnepségére 1930. augusztus 31-én délelőtt 11 órakor került sor. A nagy rendezvényre a délelőtti órákban érkezett meg József főherceg, „akit az ünneplő közönség a megyei előkelőségekkel az élén rendkívül meleg szeretettel fogadott.” Az ünnepség előtt szentmise volt az óvoda nagytermében, melyet báró Apor Vilmos apátplébános celebrált. Az ünnepség József főherceg méltató szavaival kezdődött, majd Vertán Emil beszélt a hazaszeretetről, s a Szózat eléneklése után a koszorúk elhelyezése következett. Pazar díszebéd is fogadta a „magasrangúakat”, ahol Feilitzsch Bertold főispán mondott pohárköszöntőt a sikeres vállalkozás örömére. József főherceg délután három órakor asztalt bontott, és automobilján visszautazott a fővárosba.
