Kárpátalján járt városunk két képviselője, Kónya István, aki a Békés Megye Közgyűlésének alelnökeként vett részt, továbbá Alt Norbert alpolgármester. A látogatás célja a Kárpátaljai térség gazdasági együttműködésének lehetősége, továbbá a Kárpátaljai Gyula község meglátogatása volt.
A tisztségviselőket Rezes Károly, a nagyszőlősi járás közigazgatásának vezetője - aki maga is gyulai származású - fogadta, kalauzolta el ezen a történelmi tájon.
A bonyolultnak tűnő határátkelési procedúra után Nagyszőlősre érkeztünk, amely település a maga 24 000 lakosával egykoron a történelmi Ugocsa vármegye székhelye volt. Ugocsa vármegye a legkisebb megye volt a Trianon előtti Magyarország területén, ám népe annál büszkébb és szívósabb, amit magyarázhat, hogy állandó csaták és háborús pusztítások színtere volt ez a térség, és az idősebbek már több mint öt állam állampolgárai voltak nem egészen egy évszázad leforgása alatt. A történelem vihara igen sokat pusztította ezt a szorgalmas népet, elég csak az 1717-es krími tatárok betörésére emlékezni, amikor is Nagyszőlős több ezer lakosából alig 49-en maradtak életben. Útikalauzunk Grigora Éva, helyi iskolaigazgató elmondása szerint 2007-ben a város központjában található gótikus templom kertjében vízvezeték építésekor rengeteg csontvázat találtak, vélhetően egy tömegsírét, nőkét, gyermekekét, férfiakét.
A városban a ruszinok, ukránok, oroszok, cigányok és a több mint 20%-ot meghaladó magyar lakosság békében él egymás mellett, egymás kultúráját és munkáját megbecsülve. Olyannyira, hogy a legutóbbi választásokon magyar származású polgármestert is választott magának a település. Rezes Károly, a járási adminisztráció vezetője is büszke a helyiekre, akik a szerény munkalehetőségekhez képest földjükhöz ragaszkodva, a hazainál is sokkal alacsonyabb életszínvonalhoz képest próbálnak megélni és kitartóan dolgozni. A város főterén egy angyal szobra hirdeti a békét, amelyet azért állítottak, hogy minden arra járónak jusson eszébe, hogy csak addig boldogul mindenki, amíg egymást tisztelik és becsülik, és amíg egymás mellett békében élnek a helyiek.
Utazásunk másnapján izgatottan vártuk a gyulaiakkal való találkozást, amelyre látogatásunk másnapján került sor. Gyula néhány kilométerre terül el Nagyszőlőstől. Színmagyar falu, habár az utóbbi időben egyre többen nősülnek más nemzetiségűekkel. Az első írásos emlék 1390-ból való, azonban a falu története jóval korábbi. A Wikipédia szerint kun – besenyők telepedtek le ezen a vidéken.
A találkozás igen örömteli volt, úgy éreztük, mintha hazajöttünk volna. Sápi Sándor polgármester büszkén, ám szerényen említi az eredményeket, amelyek azóta jöttek, amióta a falu közigazgatásilag leszakadt a szomszédos Feketeardó településről. Azóta szépen gyarapodtak és fejlődtek közvilágítás, infrastruktúra, óvoda és programok tekintetében. A falut évek óta egy angol társaság segíti, érkezésünkkor is saját erőforrásokból építették igen tekintélyes óvodájukat, amellyel szemben a helyi általános iskola fekszik. Nekünk már furcsa, azonban a falu 1400 lakosából közel 150 gyermek jár a helyi iskolába, ami gyermekek szempontjából egy sokkal kedvezőbb állapotot tükröz, mint a magyarországi falvak többsége. Az iskola szegényes, ám az igazgató asszony annál lelkesebb és bizakodóbb. Közösen el is határoztuk, hogy szétnézünk városunkban, hogy milyen eszközökkel tudnánk segíteni a kárpátaljai Gyula iskoláján. A falu közepén található egy szépen felújított kora középkori templom is, melyre a helyiek igen büszkék, mellette a kultúrház található, ahol a közösség összegyűlik, ünnepel, lakodalmat tart.
Látogatók, turisták nem sűrűn járnak erre, a közösség szinte érintetlen, vendégszállások viszont vannak a faluban, a festői szépségű, falu mellett magasodó Gyulai-hegy környezetében. Az elüzletiesedett világban felüdülés egy ilyen tiszteletteljes közösségbe, ennyire a földjüket és családjukat szerető emberek közé érkezni. Megbecsülik a keveset, tisztelik egymást, nem panaszkodnak, ám annál többet dolgoznak, amelyről minden porta árulkodik. Az élniakarás és a kemény hit átjárja a falut. Ezt érezzük, ez sugárzik a helyiekből, amikor polgármester úrral beszélgetünk a jövőbeni együttműködések lehetőségeiről. Vendéglátásuk zárásaként helyi asszonyok sütöttek ízes helyi falatokat, majd szívünkbe zártuk a kis falut, és Gyula város kistestvérét elhagyva már a visszaúton gondolkozunk…
Alt Norbert
