Lehet tündöklő piros, mint a pipacsé, visszafogott kék, mint a búzavirágé, izgalmas sárga, mint a napraforgóé. Szenvedéllyel és csöndességgel, vágyakozással, boldogsággal, szépséggel gazdagszik a testet öltő szín, s virággá válik egy üres vásznon, egy rideg fémlapon. Ahol a lélek lakik címmel Megyeriné Szabó Gyöngyi alkotásaiból nyílt tárlat ma délután a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában. A közel harminc festményből és tűzzománc képből álló tárlat az intézményben minden esztendőben hagyományosan megrendezett Tavaszi Művészeti Napok programsorozatának kiemelt eseménye, melynek segítségével azokat a lakókat is megajándékozzák a művészet élményével, akik már nehezen tudnak kimozdulni az otthon falai közül.
- Mindig több voltál, mint a tudományok és művészetek megtanítója, átadója; gondolkodó, mélyen érző, teremtő, újat létrehozó ember vagy - mutatta be az idősek otthonának auláját zsúfolásig megtöltő közönségnek a művészt Tóthné Bodó Mária a kiállítást megnyitó beszédében. Megyeriné Szabó Gyöngyit, akinek lelkében alkotás és tanítás, mint édestestvérek férnek meg, hol kiegészítve, hol inspirálva egymást.
- Attól vagy művész, hogy képeiddel eléred, mi is megérezzük, hol lakik a lélek. A természetben, a fákban, a virágokban - sugallják alkotásaid. Közel szeretsz élni a természethez, mert folyton szomjas vagy az általa kínált szépségre. És mindig meg is találod azt: hol a tavasz-várásban, a vízparti fák nyugalmában, a klematisz büszkeségében, az illatos ánizsvirágban, a szerény kamillában vagy a mezőgyáni gyerekkorunkat nosztalgikusan felidéző búzavirágban és szarkalábakban. De legfőképpen a pipacsokban! - fogalmazta meg Tóthné Bodó Mária a képi világ s a mögötte rejtőző érzelmek különleges kapcsolatát.
A képekhez dallamok is társultak a tárlatmegnyitón: Kepenyes Pál, Fekete Katalin s tanítványaik zenei aláfestéssel közreműködtek az ünnepi pillanatokban.
