Fekete Simon János a múlt héten ünnepelte 90. születésnapját. Kedélyesen és jó egészségben fogadta családja és a városvezetés köszöntését.
A Vajda János utcai bácsit Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző, dr. Görgényi Ernő polgármester és Alt Norbert alpolgármester miniszterelnöki emléklappal, virággal és tortával köszöntötte. Az idős ember mai napig mozgékony, aki a kertben dolgozgat – s ha jó az idő – a mai napig kerékpárral jár. Keresztlánya szerint is – aki orvos – teljesen jól van.
– 12 éves koromig libát őriztem, tehenet legeltettem, azután befogtak kapálni, kaszálni, mindenféle mezei munkára, amiket meg kellett tanulnom, azt mondták, anélkül nem lesz ember belőlem – mesélt életéről – ahogy a családja hívja – Simi tata.
A szép kort megélt ember 1943-ban kis híján a Don-kanyarhoz induló alakulatokhoz került, de így is négy éven át volt munkatáborban Szovjetunióban. Saját szavával élve, ebben minden volt, csak jó nem. Fekete Simon Jánosnak nincs saját gyermeke, de öccsének családja szeretetében él, akik szívesen hallgatják történeteit, hogyan élte túl a háborút és a fogságot.
– Bíztam benne, hogy hazajövök, ezért tudtam életben maradni. Amit csak lehetett, megtettem. A táborban megtanultam németül, románul, így mindig abba a csapatba álltam be dolgozni, amelyik könnyebb és kevésbé veszélyes munkát végzett. Ki tudja, meddig maradtam volna még, amikor – német tudásomnak köszönhetően – a hazatérő németekhez vagoníroztak be – mondta Fekete Simon János.
Az idős ember hosszú évekig a gyulai tüdőkórházban dolgozott a feleségével együtt, onnan ment nyugdíjba 1983-ban. A hosszú élet titkának a nyugalmat tartja.
– Szívesen látom majd magukat tíz év múlva is – mondta.
Úgy legyen, addig is Isten éltesse!
