Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal Nemesvári Zoltán, a 11. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Hogyan „keveredett bele” a politikába?
• Nem titok, hogy jobboldali érzelmű családból származom, édesapám gyulai születésű. A családban közéleti szerepet senki nem vállalt, inkább a visszahúzódás volt a jellemző. Engem főleg – most 73 éves – édesanyám csitítgatott, és még ma is ezt teszi: ne mondjak ezt, ne mondjak azt, bajom lehet belőle, ne vágjam el a gyerekem előtt a lehetőségeket, a jövőt. Ő élete jó részét abban a világban élte, amikor nem volt szabad beszélni. Édesapám háziorvos volt, a testvérem is orvos, Békéscsabán él és Gyulán dolgozik. Mivel édesanyám is orvos, így – bizonyos értelemben – én vagyok a család fekete báránya. Főleg a nagyapám által elmesélt történetek alapján, lassan, bizonyos ellenállás alakult ki bennem a baloldallal szemben. 2004-ben léptem be a Fideszbe, 2006 tavaszán pedig felkértek, hogy vállaljam el Újvári képviseletét. Természetesen igent mondtam. Az akkori országos politika hátszele jól jött, de emellett kemény, jó kampányt folytattam, és sikerült nyerni.
• Köztudott, hogy körzete a városnak nem a legfejlettebb része. Hogy halad a felzárkóztatás?
• Mielőtt képviselő lettem, alaposan körülnéztem a körzetemben, és valóban láttam a kontrasztot a fejlettebb belváros és a körzetem között. A járdák katasztrofális állapotban voltak, az utak nem annyira, köszönhetően annak, hogy a szennyvízberuházás után sok utcát leaszfaltoztak. Az útalapok azonban, amelyekre aszfaltréteg került, sok helyen nem voltak megfelelő minőségűek. Az elmúlt három évben sok járdaszakaszt megcsináltattam, többek között a Bajcsy-Zsilinszky, a Pfiffner Paulina és a Szőlőskert utcákban. Egy 73 méteres hosszon javítják a járdát a Bajcsy-Zsilinszky utca egy szakaszán. Folyik egy „nagy” beruházás is hárommillió forintból. Szeptember 31-ig elkészül közel nyolcszáz méter járdaszakasz, ami a Karavántól kezdődik, és halad befelé a városba. Ez egy többéves járdaprogram kezdete. Az a cél, hogy minden utcában jó minőségű járda legyen. A városfejlesztési program keretében tavaly kaptunk hétmilliót. Abból leaszfaltoztuk a Szőlőskert utca elejét, most lett kész néhány hete egy 400 m-es szakasz. Így már majdnem minden utca szilárd burkolatú. A Gát utcában elkészült az útalap. A kicsi, keskeny Duzzasztó utcában a villanykarók áthelyezése előtt nem lehet az útalapot kiképezni. Az Aulich, Kodály, Pfiffner utcákban nemesített útpadka épült. Még 2007-ben elkészítettük a Kodály Zoltán utca és a Botond utca között a szervizút alapját. Esős időben ezelőtt itt nem lehetett járni. Elhanyagolt állapotban voltak a csapadékvíz-elvezető árkok is. Tavaly kaptunk másfél millió forintot, amiből a Gyulai Közüzemi Kft. a Bajcsy-Zsilinszky utca árkainak két tizedét rendbe tette. A többi árkot kikotortattam képviselői keretem terhére néhány százezer forintból. Ahol nem volt árok, oda építtettem, sok helyre dudacsövet vettem. Esőzésekkor tavaly voltak problémák a belvízzel. Az árkok rendbetétele sokat enyhített a helyzeten, de ezt a munkát folytatni kell. A ciklus elején elsők között készült el kétmillióért az uniós szabályoknak megfelelő Béke téri játszótér, amit azóta már bővítettem is. Parkosítottam a Béke teret. Körben, harmincegynéhány kőrisfa fogja szépíteni-zöldíteni a környéket. Tavaly is parkosítottunk, akkor 180 ezerért örökzöld és egynyári virágokat, idén 80 ezerért egynyárikat vettünk. Ezeket most ültetik ki. Új padokat helyeztünk ki a régiek helyett, és újak a szemetesek is. Egy kulturált pihenőparkot szándékoztam létrehozni. A focipályát is állandóan gondozzuk. Nyári feladat a fűnyírás. Összefogtunk a Béke téri nappali szociális intézmény dolgozóival. A fogyatékkal élők örömmel vesznek részt a parkosítási munkákban, a környező árkokat is rendben tartják, és még egy kis pénzhez is hozzájutnak. Mindenhova ki lett téve a lakó-pihenő övezetet jelző tábla, 30 km/h-s sebességkorláttal. Ez nagyban emeli a lakókörnyezet minőségét.
• A Botond utcai építkezés Gyula egyik legnagyobb beruházása.
• Gyakran járok a helyszínen. Nem azért, hogy „okoskodjak”, hanem azért, hogy szemmel tartsam a munkálatokat, mert érdekel. A 400 milliós pályázati pénzből folyó beruházás lényege, hogy az elkerülőutat összekötik a Kisökörjárással, a Botond-Bulcsu-Tölgyfa utcákkal. A Temesvári és a Botond utcák találkozásánál, valamint a Tiborc utcánál körforgalom épül. A Botond utcában kiszélesítik az utcát, az árkokat betemetik, zárt csatorna viszi majd el a csapadékvizet. Térburkolóból lesz mindenkinek a járdája, gépkocsibeállóval, parkolóval. Egységes növényzettel és egységes villanyoszlo-pokkal egy igényes, városias környezet kerül kialakításra. Több ezer négyzetméter zöldterület, új közvilágítási hálózat egységes lámpaoszlopokkal teszi majd még szebbé az utcákat. A lakosság eleinte ellenezte a forgalom növekedését, féltve a házakat a rezgésektől. Az aszfalt alá egy rezgéscsillapító gumiszőnyeg kerül. Ezt a technológiát Magyarországon először alkalmazzák. A régi nyílászárókat is minden házon kicserélik a zajvédelem érdekében. A határidő jövő év márciusa, de a kivitelező szerint még az idén befejeződhetnek a munkálatok. Ezzel talán felzárkózunk a belvároshoz.
• Hogyan tartja a kapcsolatot a választóival?
• Havonta lakossági fórumot tartok a Béke tér 1. szám alatti szociális intézményben. Néhányan szoktak eljönni, nagyrészt mindig ugyanazok az emberek, hasonló problémákkal. Az én telefonszámom – másokkal ellentétben – nyilvános. Élnek is az emberek ezzel a lehetőséggel. Akár kora reggel vagy késő este is fölveszem a telefont. Úgy gondolom, hogy aki elvállalja a képviselőséget, annak így kell tennie. A lakásomra is becsengetnek, ha kell, vasárnap is. Szó szerint mindenfajta problémával (munkahely elvesztése, új keresése stb.) fordulnak hozzám, amelyek között olyan is van, amely nem kifejezetten rám tartozik, de ha tudok, ilyenkor is segítek. Sokan nem is tudják, hogy az én hatásköröm hol ér véget. Nap mint nap megfordulok az emberek között, így gyakoriak a személyes beszélgetések is, mostanában a nagy építkezések miatt pedig különösen így van ez.
• A gyulai városi, illetve az országos politikáról hogyan gondolkodik?
• A testületben a meddő viták kezdenek megszűnni, érdemi munka folyik, és bízom abban, hogy jó irányba haladnak a dolgok. Voltak nagy viták, például a várfürdőről is sok vita volt. Nem jó, hogy nincs egységes elnevezése annak, amiről beszélünk. Várfürdő, Fürdő II., Kisökörjárás, ezek különböző dolgok. Bízom abban, hogy a szükséges fejlesztési pénzeket elő tudjuk teremteni, és ezek egy gazdasági jólétet fognak hozni Gyulának. Erre nagy szükségünk lenne, hiszen üzemek zárnak be sorra, munkahelyek szűnnek meg, vállalkozások mennek tönkre. Gyula legnagyobb problémája, hogy már nincs ipara, a másik a munkahelyek hiánya. Az országos politika is közrejátszik a nehéz gazdasági helyzet kialakulásában. Súlyos probléma az elvándorlás (külföldre, Budapestre, a Dunántúlra), a jó szakemberek, vállalkozók, értelmiségiek elmennek Gyuláról. Közhely, hogy a város jövője a turisztikában van. Ez igaz, de nem kizárólagosan. Elhanyagoltuk a mezőgazdaságot, és nem hoztunk létre működő ipari parkokat. Pedig ezek kellenének ahhoz, hogy a fiatalokat itt tarthassuk.
• Kevés szabadidejét mire fordítja?
• Tizenegy éve egyedül nevelem a gyermekemet. Szerencsére elég nagy már ahhoz, hogy némi nagyszülői segítséggel szabadon mozoghassak. Szabadidőmben politikával foglalkozom, szeretek utazni, idegen kultúrákkal és azok építészetével találkozni. Az internetfüggőségem – amit nem szégyellek bevallani – is sok időt elvisz. Tudatos gasztroturista vagyok, ami azt jelenti, hogy mindenütt a helyi specialitásokat keresem, kóstolgatom. Imádok enni, bátran próbálok ki idegen ételeket, ízeket. Algériában éltem öt évig, szeretem az arab országokat, és vonzónak találom a kultúrájukat. Az ott szerzett francia nyelvtudásomnak mostanában kezdem hasznát venni.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
