A XIX. században kibontakozó újkori sportmozgalom felkarolásában megyeszékhelyi városunk példás kezdeményezésekkel járt élen, túlmutatva a békési vidék határain is. 1869-ben elődeink életre hívták a 220 tagú Békés-Gyulai Torna és Tűzoltó Egyletet, a korabeli Pesti Torna Egyletnél is nagyobb létszámmal. Évtizedek alatt tucatnyi sportágat honosítottak meg tettre kész egyéniségek, akik hatására – az évezredzáró században is – kiemelkedő utódaik ugyancsak jeles eredményeket hagytak napjainkig.
Közülük, a téli jégvilág máig is példaértékű emlékeiről igyekszik fellebbenteni a leplet a krónikás. Például 1875 decemberében a Békés-Gyulai Magánkorcsolyázó Egyletről ad hírt a helyi kiadású megyei lap tudósítója. Néhány esztendő múltán már az életre hívott B-Gyulai Sport Klubról szólnak a hírek, s amelynek tagjai a „Halifax” gyulai híveivel épített karbantartott korcsolyapályát.
„A jégnek mindig több híve akad, s ami a legérdekesebb: nők is részt vesznek a korcsolyázás nemes sportjának élvezetében.” Nem véletlenül, 1880 februárjában már sikeres rendezvényükről adnak számot: „A jégünnepély csikorgó hidegben, tagok és közönség élénk érdeklődése mellett vígan folyt le múlt vasárnap. A sima jégen tarka csoportok mozogtak, a zene szólt, a versenyzők nagy ovajtokban részesültek, a nyerők a díjakat, a vesztesek fagyos mosolyt kaptak, s az egész szórakozás pompás téli képet nyújtott – valószínűleg az utolsót az idényben.”
„Az új szezonban, a vasúti töltést övező homokbánya tóról rezidenciájukat, a Csabai út melletti gőzmalom tavára helyezték. Reisner Edmond úr – mint tulajdonos ugyanis – volt szíves a malom melletti épület fűtött helységét melegedőül felajánlani. Így a komfortos lehetőséggel, a pálya megnyitása már kellemes zeneszó mellett mehetett végbe. Az enyhébb telek hetein sem tétlenkedtek „Halifax” hívei, felolvasó esteken és hangversenyen szórakozván a tagság.”
A korcsolyázók attrakció- számba illő rendezvényéről 1889 januárjában eképpen számolt be a Békés című vármegyei hetilap: „A gyulai korcsolya egylet által rendezett Jégünnepély f. hó 25-én fényesen sikerült. A fáklya s lampion fény s görögtűz fénye mellett tovasikló alakok s a németvárosi fúvózenekar messze elhangzó zenéje egészen tündéries szint kölcsönöztek távolból tekintve a „Körös” jegének, s a nálunk szokatlan látvány több ezerre rugó közönséget gyűjtött össze a Körösparton és a hídon, amely egész nagyvárosi képet nyert.” Nem véletlenül gyarapodott a korcsolyázás népszerűsége városunkban – számában és a jégünnepélyek hatására évről évre.
A XX. századforduló első éveiben, 1903-ban vezették be Gyulán a közvilágítást a mai Alpár utcai egykori villanytelepről. Így a jelenlegi Önkormányzati Vendégház előtt kiszélesített partszakaszon, már előző szezonokban működő pályán, 1904-ben szenzációs újévi meglepetésnek örvendezhettek a korcsolyarajongók. A döntéshozók és a villanytelep jóvoltából, esti fényt varázsoltak a jeges estékre, amelyről a Békés hasábjain is beszámoltak: „Villanyvilágítás a jégpályán! A gyulai villanytelep a jégpályát teljesen díjtalanul villanyvilágítással látja el esténként. Vízkereszt napján volt az első villamos korcsolyaestély s pazar villanyfény mellett zeneszóval, jókedvvel íveztek Halifax hívei.”
Ennek hatására már a hónap végén nagy felbuzdulással alakítják meg az önálló és alapszabállyal működő Gyulai Korcsolyázó Egyesületet. Céljaik között szerepeltetik a gondozott jégpálya fenntartását, melegedőház létesítését, kezdők oktatásáról gondoskodást, valamint társas korcsolyázásokat és jégünnepélyek rendezését. A melegedőházra vonatkozó elhatározás rendkívüli gyorsasággal, már a következő szezonra valósággá válik, amihez gróf Almásy Dénes 50 000 darab téglát ajánlott fel, a pavilon építését támogatva. Künzl Ernő mérnök terveivel, valamint személyesen irányított építésvezetésével gyorsítva a szezonra már készen is állott a szemrevaló építmény. 1906. január első napjaiban – „Megnyílt a korcsolyapálya, mely mellett impozánsan emelkedik ki a szép, kényelmes, modern pavilon. Az ízléses kivitelű tornyos épület két részből áll. A felső, a jégpálya minden részére áttekintést nyújtó üvegezett emeleti rész, a nem korcsolyázók élvezetére, míg a suterrain rész a korcsolyák felkötésére szolgál. Esténként állandó világítás van.”
A szezon derekán újabb beszámoló jelenik meg a sajtóban „Élet a jégen” címmel. „A korcsolyasport reneszánszát éljük… a korcsolyasport soha nem kultivált módon fellendült… Íme – lehet Gyulán minden, csak akarni kell, csak bele kell vinni tudni a publikumot.” Az akkoriban összkomfortosnak mondható pálya országszerte is párját ritkító létesítménynek számított megvilágításával. Az egyleti társas élet ugyancsak jól működött, nem egyszer fényes jégünnepélyekkel jeleskedtek, sőt több esetben a farsangok sikeres korcsolya-báljait is megrendezték.
Sajnos a világháborúk megtörték országunkban is az újkori sportélet műintézményeit, amelyek egykoron városunkban is maradandó példákkal szolgáltak. Mérföldköveket állító elődeink tetteit hálás szívvel őrizzük, és felidézzük, hogy hajdanán, a XX. századot átívelő évtizedekben generációk sokasága siklott – és siklik mostanság is – a Körösök jegén, a csónakázótavon és más tavaink örömet adó jégtükrein.
