96 éves korában eltávozott közülünk egy olyan ember, aki példát mutatott egész életével, szerénységével és alázatával annak a kifordult világnak, amely jellemezte Magyarország értékrendjét az elmúlt 60 évben.
Szegedi József 1914-ben katolikus családban született Magyarhomorogon. Kisgyermekként került Gyulára családjával együtt. Józsi bácsi Gyulán végezte tanulmányait, és utána bérmakeresztapja, báró Apor Vilmos segítségével szegény gyermekként felvételizhetett a budapesti Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára, amelyet kiváló eredménnyel végzett el. 1939-ben a Magyar Királyi Hadsereg tisztjeként kezdte meg katonai szolgálatát. 1942-ben SAS behívóval került ki a Don-kanyari frontra, a 2. magyar hadsereg egyik légvédelmi ütegparancsnokaként. Részese volt az 1943-as Don-kanyari ütközeteknek. Ebben az időszakban mentette meg egyik gyulai iskolatársát, Kaufmann Rezsőt, aki zsidó munkaszolgálatos katonaként szolgált a fronton. A doni 2. magyar hadsereg 200 ezer főnyi katonájából 140 ezer ember veszett oda. A hadsereg megsemmisülése után Szegedi századost Erdélybe vezényelték, ahol az Úz völgyében volt a hegyivadászok parancsnoka. 1944-ben Székesfehérvár mellé vezényelték, ahol részt vett Székesfehérvár harmadik visszafoglalásában. 1945 tavaszán amerikai hadifogságba esett a nyugati határvidéken, majd a nyár folyamán fogolycsere alkalmával orosz hadifogságba került, ahonnan a romániai Constancába tartó fogolyvonatról, katonai segítséggel, megszökött.
1945 augusztusában érkezett haza Magyarországra. Gyulán, az ecetgyár udvarán, Dombóvári József könyvelőnél dolgozott. 1946-ban a HM-ben teljesített szolgálatot, ahol az átszervezés alá kerülő Magyar Hadseregben alkalmazták felsőbb utasításra. 1946-ban belépett a Független Kisgazda és Földmunkás Pártba. 1946-ban felsőbb nyomásra kérték, hogy lépjen be a Magyar Kommunista Pártba. Erre az ő válasza az volt: „Azért nem lépek be, mert ha belépnék, és hazamegyek, akkor szembe kellene hogy köpjem magam, akárhányszor a tükörbe nézek! ”
Szegedi Józsefet ezután fél évre elvitték egy bajai internálótáborba. 1949-ben behívót kapott Budapestre, az Andrássy út 60. szám alá. Amikor bement, a kapus annyit mondott neki: „Ide csak be lehet jönni!” Mikor felért az irodába, ahová beküldték, vele szembe egy lehajtott fejű AVH-tiszt ült, aki az egykori gyulai iskolatárs, Kaufmann Rezső volt, akit Szegedi József mentett meg a Don-kanyarnál. Kaufmann írt egy elbocsátó levelet, közben azt mondta: „Jóska, fogd ezt a levelet, szedd a lábad, menj innen, vissza se nézz!” Így menekült meg a biztos haláltól az ekkorra már rangjától is megfosztott Szegedi József honvéd.
1950–60-as években minden hónapban jelentkeznie kellett a Hadkiegészítő Parancsnokságon ellenőrzés céljából, mert rendszeridegennek minősítették. Pedig ha Józsi bácsi 1946-ban belépett volna a kommunista pártba, elfogadta volna a feltételeiket, akkor még akár hadügyminiszter is lehetett volna képzettsége és háborús rutinja alapján.
Az 1950-es évek elején Szegedre került a Magasépítő Vállalathoz, ahol kétkezi munkásként dolgozott. Közben kitanulta a központifűtés- és vízvezeték-szerelő szakmát. Később az építőipari vállalat békéscsabai részlegénél dolgozott. Az 1960-as években a gyulai kertészetnél, majd a DÉGÁZ-nál dolgozott 1976-ig, amíg nyugdíjba nem ment. Nyugdíjasként 10 évig dolgozott a Gyulai Húskombinátban.
1992-ben, az Antall-kormány idején visszakapta a kommunisták által elvett katonai rangját, és előléptették őrnaggyá. Élete során igazából nem kárpótolták megfelelően, se erkölcsileg, se anyagilag, pedig egy szerény és szorgalmas őszinte gyulai ember volt. Azt viszont mindig éreztették vele, hogy ő Horthy Miklós hadseregének a katonája.
Én büszke vagyok, hogy ismerhettem!
Nyugodj békében, Józsi Bácsi!
Balogh Lajos
önkormányzati képviselő
