Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal dr. Bartóki László, a 9. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Mi késztette közéleti szerepvállalásra? Volt-e a családban ennek előképe? Hogyan látja ma a politikát és a saját politikai pályafutását?
• Mindig volt ezekről a dolgokról véleményem, és el is mertem azokat mondani. Sokaknak van véleménye, csak nem merik kinyitni a szájukat. Mikor fiatal orvosként ide kerültem Gyulára, megszerveztük a fiatal orvosok érdekérvényesítő képviseletét, innen datálódik az én közéleti szerepvállalásom. Közel álltak hozzám a liberális eszmék, legalábbis jórészük. A ’89-es, meg azt megelőző fiatalos lendülete az SZDSZ-nek nagyon szimpatikus volt. Szüleim Kondoroson, az akkori kis SZDSZ-csoportnak alapító tagjai voltak. Ők is egy kicsit közelebb vittek a politikai és közéleti szerepvállaláshoz, aztán amikor az SZDSZ a Horn-kormány részévé vált, kiszerettek a politikából, és a kis kondorosi csoport meg is szűnt. Én megmaradtam ennél a vonulatnál, attól függetlenül, hogy sok minden nem feltétlenül úgy zajlott, ahogy azt én szerettem volna. Városi képviselő lettem ’94-ben az SZDSZ színeiben, abban a ciklusban az egészségügyi bizottságot is vezettem. Aztán jött négy év szünet, amikor munkahelyi elfoglaltságaim miatt nem indultam a választásokon. 2002-től megint képviselő vagyok, közben két évig a megyei közgyűlés alelnökeként belekóstoltam egy megújulást és keményebb politikai feladatokat ígérő világba. Ez a rövid két év életemnek meghatározó szakasza lett, emberileg és a magánéletben is komoly változást hozott. Annak idején úgy láttam, hogy a pártok közül az SZDSZ az a társaság, amely képes lesz előrevinni a dolgokat. Ez egy ideig így is volt, azonban akik akkoriban a motorjai voltak, mára a kerékkötői lettek a párt megújulásának és továbblépésének. Ahogy minden pártnak és az egész magyar közéletnek, az SZDSZ-nek is nagyon kellene a megújulás. A jelenlegi politikusok helyére újaknak kellene jönni, akik másként mást akarnak. Hozzáteszem, bennem már nincsenek ilyen ambíciók!
• A Románváros idegenforgalmi szempontból fontos része Gyulának. Mi épül-szépül a jelenlegi ciklusban?
• Az egyéni képviselő lehetőségeit meghatározza a kétmilliós képviselői keret. Ez sok is, meg kevés is. Én nem szeretem elaprózni a pénzt, amit elkezdünk, az mihamarabb legyen készen. A tavalyi évben először a képviselői kereten felül plusz hétmillió forintot szavazott meg a testület minden egyéni körzetnek, az idei évben hárommilliót. Jó dolog, hogy az egyéni képviselők szabadon dönthetnek ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról. A Toldi utcai földes útszakasz útalapot kapott, a Galamb utcai óvoda és idősek otthona között kiszélesítettük az utat, parkolóhelyeket alakítottunk ki, és az aszfaltozás is megtörtént. A hétmillióból már nagyobbakat is lehetett gondolni. A Vadaskert utca másik felét aszfaltozzák le most ebből a pénzből, illetve a Fehér ló utcában, a Tiborc utcát és Két malom utcát összekötő elhagyatottnak kinéző területen parkolókat alakítunk ki útalappal, közművekkel. A Vár utcai zug és a Fehér ló utca csapadékvíz-elvezetése is megoldódik, a Galamb utcai óvodának pedig a vizesblokkja újul még meg ebből a pénzből. Elkészült az Eminescu utca felújítási terve is. Ez a Románváros ma még keskeny főutcája, óriási forgalommal és sok becsatlakozással. Az idegenforgalom is erősen érinti ezt a városrészt. A kész, engedélyezett terv alapvető feltétele annak, hogy a megvalósításhoz szükséges pénzt pályázaton szerezzük meg. Az utca szélessége megnő, azáltal is, hogy a csapadékvíz elvezetése a felszín alá kerül. A villanyt kivéve a közművek újra lesznek építve. A járdák és a széles, parkolónak is használható kapubejárók díszburkolatot kapnak. Az utcakép egységes növényzettel, kőrisfákkal, füves szigetekkel egészül majd ki. A Pomucz térbe „belógó” magántulajdonú területek megvásárlására, telekrendezésre tavaly 10 milliót költött a város. Egy minisztériumi támogatási kérelmünk elbírálása is folyamatban van a tér rendezésének befejezésére.
• Ha a Kisökörjárás Turisztikai Nagyprojekt megvalósul, a jövő is biztatóbbnak tűnik?
• Örülök, hogy végre elindult valami. A múlt év végén aláírt szerződés szerint a Gyulai Világfürdő Fejlesztő és Beruházó Kft., mint fejlesztőcég kötelezettsége a jogerős engedélyek beszerzése, a kisökörjárási terület erdőművelésből történő kivonása, a telekalakítás, út-, csapadékvíz-, ivóvíz-, szennyvízelvezető-hálózat építése, valamint vízjogi létesítési engedélyek beszerzése. Egy olyan alap infrastruktúrát kell létrehozni, amelyre a beruházók a további fejlesztéseket alapozhatják. A feladatok elvégzéséhez szükséges források előteremtése a tulajdonostársak feladata lesz. A projektet sajnos az állam érdemben egyelőre nem támogatja, pedig a megtérülés és a munkahelyteremtő-képesség országosan is figyelemre méltó.
• Mit jelent, hogy a körzetében van a hazai románság oktatási és kulturális központja?
• Jó a kapcsolatom a helyi románsággal és vezetőikkel, a helyi kisebbségi önkormányzat, a Nicolae Balcescu Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Galamb útcai óvoda vezetőjével. Napi szinten sok mindent megbeszélek velük. Amikor például az Országos Román Önkormányzat kezdeményezése kapcsán segítségemet kérték, kiálltam az iskola gyulai önkormányzati működtetése mellett.
• Hogyan tartja a kapcsolatot a választóival?
• A ciklus elején képviselői ládákat helyeztem el az idősek otthonánál, az óvodánál, a gimnáziumnál meg még egy helyen. Nem működött a dolog. Eleinte egy-két kérdés volt, aztán teljesen elhalt az érdeklődés. A mobilszámom, bár nem titkos, de betegeimnek sem népszerűsítem. A munkahelyemen megtalálhatnak a hivatalos utakon keresztül, de volt, aki a lakásomon is megkeresett. Én nem vagyok az a típusú képviselő, aki minden napját a lakók között járkálva tölti, a hatékonyságnak nem ez a fokmérője szerintem.
• Milyen fejlődési irányt tartana helyesnek a város számára?
• Az a gondom, hogy ’89 óta nincs egy átfogó városfejlesztési koncepció. Le van írva valami ilyen néven, de az a mindennapokra lefordítva nem használható, és nincs is folyamatosan aktualizálva. Például a várfürdő körüli ügyek vagy a kisökörjárási fejlesztés is mutatja, hogy sok az ötletelés, a koncepciótlan, lassú gondolkodás és cselekvés. Hiányzik egy, minden területet felölelő, a legjobb szakemberekből álló grémium, tanácsadó testület, amely segítené a testületet és a városvezetést. Voltak erre már kezdeményezések, de elhaltak. Így aztán ötletel az orvos, a postás, a szociális munkás, az ügyvéd, olyan témákban, amikhez nem igazán értünk. Ez a demokrácia egyik hátulütője. A testület és a bizottságok politikai alapon szerveződnek, ezt kellene egy kicsit elfelejteni. Szakmai támogatás és előkészítés nélkül magunkra vagyunk hagyatva, és nem csodálom, ha néha nem hozunk jó döntéseket.
• Milyen a viszonya a többi képviselővel és a város vezetésével?
• Jó a kapcsolatom a képviselőkkel. Nekem soha senkivel nem volt gondom, problémám, mert mindenkinek megadom a tiszteletet, mindenkivel tudok úgy vitatkozni, hogy ne sértsem meg. Megyei alelnökként például Baranyó Gézával is nagyon jól együttműködtem turisztikai projekteken. Éppen ezt hiányolom a vezető politikusokból, hogy képtelenek leülni egy asztalhoz más nézetet valló emberekkel, és kulturáltan vitázni és együttműködni. A város vezetőitől, amikor kértem valamit, azt mindig megkaptam, függetlenül attól, hogy milyen oldalon álltak. A testületi ülések az interpellációs órával kezdődnek. Én ezeken ritkán veszek részt, mert én nem így intézem a dolgokat. Amikor kell, elmegyek az illetékes érintetthez, és megbeszélem vele az elintézendő dolgokat. Számomra nem az a lényeg, hogy a helyi tévében visszanézzem magam, hanem az, hogy haladjanak a körzet ügyei.
• Hogyan piheni ki magát?
• Önmagában kikapcsolódás három gyönyörű gyermekem körében tölteni az időt, a hobbim a kertészkedés és a kerttervezés. Most húsvétkor egy mocsaras sarkot építettem, különböző mocsári, lápi növényeket telepítettem bele. Amikor már a saját kis kertemben nem tudok mit csinálni, akkor barátoknak, ismerősöknek tervezek kertet. Arra is gondoltam már, hogy beiratkozok egy iskolába, de aztán idő hiányában ezt az ötletet elvetettem. Barátaimmal alakítottuk meg a Japánkert Barátok Körét, májusban leszünk egyévesek, jelenleg huszonvalahány tagunk van. Kisebb nagyobb rendezvényeket szervezünk a magunk örömére, de van egy nagy álmunk is: egy 3-4 hektáros japánkertet létrehozni Gyulán, amit az idegenforgalomba bekapcsolva lehetne működtetni. Sajnos ehhez egyelőre nem sikerült területet szerezni. Rendszeresen sportolok. Régebben tekéztem is, most már csak teniszezek, és persze megy a foci is, az örök szerelem.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
