Két régészeti lelőhelyet is magában foglalt a PERLA Bevásárló és Szórakoztató Központ tervezett építési területe a paradicsomi lakótelep mellett. A vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében e lelőhelyeket védelem illeti meg, s amennyiben a tervezett beruházás nem hagyná érintetlenül a régészeti szempontból megkülönböztetett figyelem alá eső területeket, úgy az építkezés megkezdése előtt a beruházó költségén fel kell tárni a lelőhelyeket. A paradicsomi 3 hektáros területen 2008 tavaszától közel fél esztendőnyi munkával részben megtörtént a föld alatt rejtőző múlt megnyitása, amely rendkívül figyelemreméltó s nem várt „kincseket” tartogatott a feltárást végző Liska András régész, muzeológus és munkatársai számára.
A Gyula környéki régészeti lelőhelyeket még a 90-es években, a Magyarország Régészeti Topográfiája elnevezésű munka kapcsán rendszerezett terepbejárással feltérképezték. E meghatározások szerint Gyula környékén a hatszázat, Gyulavári környékén pedig a százötvenet is meghaladta a lelőhelyek száma, amely az azóta eltelt időszakban összességében közel nyolcszázra gyarapodott. Az így birtokukban lévő előzetes adatok alapján a paradicsomi terület egyik lelőhelyén vaskori, azaz szkíta és szarmata kori települést, a másik területen, 100 méterrel arrébb pedig bronzkori és Árpád-kori települést vártak a régészek. A földben megbújó késő avar kori temető igazi meglepetés volt.
– A felszíni leletek alapján csak települések voltak feltételezhetők, temetőről egyáltalán nem tudtunk – beszélt az ásatásokról Liska András, a Békés Megyei Múzeumok Erkel Ferenc Múzeumának munkatársa, a feltárások vezetője a Gyulai Hírlap Online-nak. – Csak a humuszréteg letakarítása után derült ki, hogy a paradicsomi lakótelephez közelebb eső lelőhelyen egy késő avar kori temető is található, melynek emlékei mindeddig nem látszottak. Jelzés volt rá, hiszen a beruházás területétől délre egy kunhalom található, és tudtunk a védett régészeti lelőhely területén való temetkezésekről.
– Az első lelőhelyen feltártuk a szarmata, illetve szkíta kori településnyomokat – folytatta Liska András –, félig földbe ásott, mélyített házakat, hulladékgödröket, kemencét; és egy széles vízelvezető árok nyomait is megtaláltuk. Ugyanakkor egy szkíta kori idős hölgynek a sírját is feltártuk ezen a területrészen. A másik, a paradicsomi lakótelephez közelebb eső lelőhelyen egy összesen 72 sírból álló temetőrészletet tártunk fel, melynek három oldalát sikerült lehatárolni. A temető északi részén a telekhatár a kutatásoknak is határt szabott, ezért nem tudjuk pontosan, hol ér véget, illetve ezen a területrészen feltételezhető még néhány sírhely.
A mai falusi temetőkhöz hasonlatosan a feltárt sírok sorokba rendeződve helyezkedtek el, tájolásuk nyugat-keleti, ezért a munkálatok elején a népvándorlás korától egészen az Árpád-korig feltételezhették kutatói a temetőt. A pontos beazonosítás első lehetőségét egy kislány sírja adta a régészek kezébe, melyben a korszak, vagyis a későavar kor temetkezéseire jellemző leleteket találtak. Így például két gyönyörű, bronzból készült gyöngycsüngős fülbevalót. Az ebből a korszakból származó sírok száma 71, a késő avart megelőző gepida korszakból pedig egy sírt találtak. E gepida sír a közeli halom, azaz kurgán tetején lévő temetkezési hellyel hozható kapcsolatba. A teljesen feldúlt sírban egy szépséges, kétoldalas csontfésűre leltek, a három csontlemezből kifaragott, karcolt mintázatú tárgy igazi ritkaság.
Az avarok, az eurázsiai nomád nép Kárpát-medencei tartózkodását két korszakra bontják a történettudósok. A korai avarok a 6. század második harmadában, 568-ban érkeztek a Kárpát-medencébe. Az egységes avar leletanyag azonban a 670-800-as években megváltozik, ez az időszak a késő avar kor, amikor egyes kutatók szerint maga az etnikum is átalakul.
– Vagyis avaroknak nevezzük őket – emelte ki Liska András –, de valójában más népességről van szó, melynek leletei a honfoglaló magyarsággal is kapcsolatban vannak, és ezért különösen fontosak számunkra.
A késő avarok egy részét a László Gyula régészprofesszor által kidolgozott kettős honfoglalás elmélete magyarnak tartja. Az elmélet szerint ugyanis a magyarság két egymást követő alkalommal, 670-körül és a 9. század végén szállta meg a Kárpát-medencét. Az első „érkezés” emlékét őrzi a késő avarok, az úgynevezett griffes-indás kultúra leletanyaga. A griffes motívum belső-ázsiai, míg az indás motívum volgai eredetre utal, melyből a késő avar nép nem egységes etnikai összetételére következtethetünk. László Gyula szerint népünknek törökös és finnugor gyökerei is vannak, elméletét többek között krónikáink és más írásos források anyagai, mondavilágunk és szimbolikája, illetve nyelvünk alapján igyekezett alátámasztani.
– Az ásatás kezdetén a leletek nagyon csekély számban jelentkeztek – folytatta Liska András –, majd szép lassan kiderült, hogy egy majdnem teljes egészében kirabolt temetőt találtunk, melyből így az igazán szép és értékes leletek már hiányoztak. Ennek ellenére számos érdekességet találtunk. Rögtön a második feltárt sírban egy vassarlóra leltünk, melyet nem mint munkaeszközt, hanem mint kultikus tárgyat helyeztek a halott férfi mellé. A mellette lévő női sírban egy vaskést találtunk, ami igen ritka tárgy női sírokban, valószínűsíthető, hogy ebben az esetben is a túlvilági útra szánt eszközként és nem mindennapos használati tárgyként került a kés a sírgödörbe. Munkánk csöppet sem volt könnyű, mivel a feltárandó területen korábban egy bronzkori, majd egy szarmata kori település is létezett, melyre a késő avar kori temető épült rá harmadik rétegként. A különböző korszakok között hiába telt el több száz esztendő is, nem egymásra rétegződnek, hanem egymást vágják, azaz közvetlenül egymásba épültek bele. A sírrablók pedig módszeresen kiásták a sírokat, így mi már, a jelen korban az ötödikek voltunk, akik ugyanazt a területet megásták – beszélt a feltárás nehézségeiről, s a sírrablók szisztematikus „munkájáról” Liska András, hangsúlyozva, hogy a feldúlt, kirabolt lelőhelyek feltárását is ugyanúgy kell dokumentálni, mint akár a legteljesebb épségben megőrződött leletegyütteseket, hiszen a mai tudásunk birtokában nem sejthetjük, a későbbi korok tudósai milyen adatokból, leletekből, emlékekből lesznek majd képesek újabb információkat kicsalogatni.
(Folytatjuk)
