Bordás Tiborral beszélgetek, aki a ’80-as évek végén a gyulai labdarúgócsapat szakosztály-igazgatója, majd később a Békéscsabai Előre football klub elnökségi tagja volt.
– Mi van veled mostanában, keveset hallani rólad labdarúgó berkekben?
– Egyáltalán nem szálltam ki a labdarúgóéletből, miután Békéscsabán ’93-ban bronzérmes helyezést értünk el a Pásztor legénységgel, játékosok közvetítésével kezdtem el foglalkozni. Játékosmegfigyelő lévén sok fiatalnak segítettem elhelyezkedni ismert, első osztályú klubokban (Ferencváros, Győr, Videoton), ezeket a labdarúgókat főleg Romániából hoztam. 2000-től három évig voltam a Nagyváradi football klub igazgatója. Büszkén mondhatom, hogy ez idő alatt felkerültünk harmadosztályból az elsőbe.
– Mit csinálsz mostanában?
– A váradi csapatnál vagyok a mai napig is, és a Nagyszalontai Liberty Foci- akadémiánál is tevékenykedem. Természetesen a mai napig jó kapcsolatban vagyok Pásztor Józsival, és továbbra is segítem a csabai focit tehetséges román játékosokkal.
– A gyulai csapat körül miért nem tevékenykedsz, hiszen annak idején sikeres éveket éltél meg velük is?
– Először is azért, mert nem kértek fel. Másodsorban pedig szomorú látni, hogy ilyen költségvetés és ilyen remek adottsággal rendelkező létesítmény mellett, mint amilyen a gyulai, a csapat, mely egykor egy Nyíregyházával, Ózddal, Diósgyőrrel, Kecskeméttel volt egy csoportban, jelenleg egy Szabadkígyóssal küzd a bentmaradásért. Ami a legszomorúbb, hogy kint voltam egy mérkőzésen, és sajnos Nagy Gergőn kívül nem vettem észre gyulai játékost a pályán. Hogy ne menjek nagyon vissza az időben, számtalan labdarúgót tudok említeni (Cserháti, Steigerwald, Pápa, Árgyelán, Dávid, Dobi), akik fiatalként a helyi csapatban kezdték pályafutásukat, és meg sem álltak az első osztályig. Szerintem a mostani eredményeket, beleértve a tavaszi szezont is, csapatunk a tehetséges gyulai fiatalokkal is elérné. Egyébként mostanság a szombat délutánjaimat, mivel Romániában délelőtt van általában a forduló, egy baráti-családi körben, kb. 200 főnyi szurkoló közönséggel együtt töltöm a Gyulai NB I/B-s női kézilabda-mérkőzéseken, amit egyre jobban megkedveltem.
– Esetleg elképzelhető, hogy szerepet fogsz vállalni a kézilabda sportban is?
– Amennyiben igényt tartanak a támogatásomra, segítségemre, természetesen a klub rendelkezésére állok, és kapcsolataim révén megpróbálnék az önkormányzat és a kisebb támogatók mellé egy főszponzort is szerezni.
– Köszönöm a beszélgetést.
