A gyulai vár 1566-os török kézre kerülése előtti néhány évtizedet tekinthetjük Gyula művelődéstörténete legkiemelkedőbb szakaszának. A korabeli irodalmi alkotások közül nem egy készült Gyulán vagy szól Gyuláról. Nemcsak a Gyulához kapcsolódó, hanem minden magyar históriás ének közül kiemelkedik a Cantio de militibus pulchra (Szép ének a vitézekről). Az ének magyar nyelvű; latin nyelvű címét egyik másolója adhatta, aki a dicsérő jelzővel tetszését fejezte ki. Népköltészeti alkotás, nem köthető egyetlen szerzőhöz.
A mű a gyulai vitézek kalandos bugaci portyáját beszéli el. A vitézek fél éve nem látott hópénzüket követelik a kapzsinak tartott Kerecsényi László várkapitánytól, aki alaptalanul azzal torkolja le őket, hogy a kiosztott ennivalóra sem méltók, hiszen már régóta nem ütöttek rajta egyetlen török csapaton sem: „Azt is bizony jó bizonnyal tudjátok, / Sok idei, hogy héjában észitek / Vég-Gyulában az királynak cipóját. // Azt is bizony jó bizonnyal tudjátok, / Vég-Gyulában törököt nem hoztatok, / Az karóban egy fejet sem töttetek.” Az önérzetükben sértett katonák közül százötvenen portyára indulnak, s megütköznek egy ötszáz fős török csapattal, akik közül kétszázat lekaszabolnak, a többi háromszázat pedig elkergetik. A magyar katonáknak is a fele odavész, a hősök holttestét társaik viszik Gyulára eltemetni. A portyázók gazdag zsákmánnyal térnek haza. A levágott török fejekből, amelyeket korábban Kerecsényi várkapitány kért számon a vitézeken, annyit gyűjtenek, hogy egy-egy vitéz kopjafájára többet is feltűznek. A gyulai katonák az otthon maradt várkapitánynak is adnak ajándékot, egy sebesült török vajdát. Ezzel szégyenítik meg az igazságtalan és lelketlen Kerecsényit.
A Cantio egyedülálló a cselekmény bemutatása és a jellemábrázolás tekintetében, mivel a történteket és a hősök jellemét párbeszédekből ismerjük meg, nem leírás révén. A népballadákra emlékeztető ismétlődő szólások lüktetést lopnak az énekbe. A könnyebb felidézhetőség igénye alakította ki a históriás ének eme sajátosságait. Miután a gyulai vár török fennhatóság alá került, az innen elmenekülő és más várakban szolgálatba álló katonák vitték magukkal a költeményt, és buzdították vele harcra társaikat.
Az 58 versszakból álló költemény teljes szövege a következő linken érhető el.
