A Gyula középkori történetét kutató Bácskai Vera a várost a korabeli Magyarország tíz–tizenkét legjelentősebb mezővárosa közé sorolta. Az európai városkrónikák, az egykorú irodalmi alkotások arról tanúskodnak, hogy a nagyobb városokban igen színes élet folyt. Családok közötti konfliktusok, intrikák, szerelmi cselszövések sorát ismerjük a 14–15. századból. Nem volt ez másként Gyulán sem, csak a források pusztulása miatt az irodalmi feldolgozást érdemlő históriák nagy része feledésbe merült.
Egy-két érdekes történet mindennek ellenére megmaradt. Az egyik politikai intrikákkal, asszonyszöktetéssel, vagyon- lefoglalással tarkított história 1528–29-ben zajlott. A történet egyik főszereplője Oláh János gyulai bíró, a másik Somogyi Ferenc gazdag kereskedő volt. Az uradalom és a vár ura a birtokától távol élő Brandenburgi György volt. Ebben az időben kiéleződött a feszültség a Habsburg-párti György őrgróf és a Gyula elfoglalására készülő Szapolyai-párti Czibak Imre váradi püspök között. A változással fenyegető, feszült politikai helyzet felszínre hozta a város vezető polgárai közötti korábbi ellentéteket. Oláh – aki ugyancsak kereskedésből élt – az őrgróf bizalmi embere volt, tekintélyét és vagyonát éppen a Somogyi Ferenchez hasonló generációk óta Gyulán élő gazdag kalmárok rovására növelte meg.
A konfliktussorozat 1528 decemberében robbant ki, mikor is gyulai küldöttség ment Czibak Imre táborába, ám Somogyi társait megelőzve érkezett, és tájékoztatta a város elfoglalására készülő főurat a küldöttség céljairól. Hogy Somogyi miről tárgyalt, nem tudjuk, de hazatérte után háza elé kitűzte Szapolyai zászlaját. A biztonságot teremtő földesúrra váró gyulai polgárok még nem mertek csatlakozni, így Somogyi is visszakozott. A várnagy vagyona, befolyása miatt egyelőre nem merte bántani. A küzdelem egy magánéleti konfliktus miatt mérgesedett el: a bíró Sebestyén nevű fia megszöktette Somogyi Ferenc feleségét, és ingóságaiból is vitt magával. Somogyi tolvaj gonosztevőként le akarta tartóztattatni Oláh Sebestyént, de az asszonyszöktető fiú apja egyelőre erősebbnek bizonyult, s árulás címén Somogyi komoly vagyont képező, 1100 forint értékű posztókészletét foglalták le és vitték fel a várba. Innentől fogva egymást érték a fordulatok, Oláh bíró az úriszék, a polgárok támogatását élvező Somogyi a városi bíróság előtt próbálta akaratát érvényesíteni. A hatalmi viszonyok átrendeződését jelzi, hogy végül Somogyi Ferenc kerekedett felül, posztóját – bár komoly zálogösszeg ellenében – visszakapta, Oláht fő- és jószágvesztésre ítélték.
Az ítéletet nem hajtották végre, azt is mondhatjuk, a történet szerencsés véget ért: 1529 végén már Oláh János, Oláh Sebestyén, Somogyi Ferenc egyaránt a Gyula városát, majd a várat is elfoglaló Czibak Imre mellé állt. Hogy a küzdelem a színpad átrendezése után folytatódott-e – források hiányában nem tudjuk. A vázlatosan felidézett történet kellő anyagot adna akár egy színdarabhoz is.
