A Békés állandó Tárca-rovata 1910 júliusában az Esküvőre (1910. június hó 22-én) című verssel örvendeztette meg olvasóit. A négystrófás költemény ifjú szerzőjétől, Rácz Etus kisasszonytól a lap már korábban is közölt kisebb költeményeket. A Békés mellett a Békésmegyei Hírlap, sőt a Divat Szalon, a Közművelődés és a Pesti Hírlap ugyancsak megjelentette Rácz Etus egy-egy alkotását. Válogatáskötetekben, antológiákban kiadott verseivel pénzjutalmat, pályázati dicséretet is kiérdemelt. Önálló kötetei (Tavasz, Őszi verőfény, Szerenád) 1911-től Dobay János gyulai könyvnyomdájában készültek. Mint óvónő gyermekverseket, anyák napi színműveket alkotott.
A Rácz Etus által megverselt száz esztendővel ezelőtti esküvőn Soós Eszter fejére került a mirtuszkoszorú. A házasság 1910. június 22-én a Temes megyei Vadászerdőn köttetett, a vőlegény Rácz János gyulai királyi törvényszéki jegyző volt. A névazonosság nem véletlen, érdemes rá felfigyelni. Rácz János és Etelka mindketten id. Rácz János (1845–1897) gyulai református segédlelkész, rektortanító és Szilágyi Erzsébet gyermekei voltak. Hat életben lévő testvérükkel korán félárván maradtak, kisöccsük, Lajos alig múlt négyéves édesapjuk halálakor. A lelkész-tanító, s mellesleg a Békés újságírója, a gyülekezet megbecsült tagjának számított, a helybeliek közül több százan vettek részt temetésén. Nekrológot Dombi Lajos lelkész, megemlékezést fivére, Rácz Károly (1842–1925) szapáryligeti református lelkipásztor tartott felette.
Id. Rácz János lányai közül Mária Tömöry Lajos törvényszéki bíró felesége lett, a költőnő, Etus a tergovistyei születésű Zólya Márton (1896–1955) tanítóval kötött házasságot. A lelkészlakban nevelkedett középső fiú, Rácz Károly 1908–1910-ben Gyulán működött mint vallásoktató, fivére – az Esküvőre című vers ihletője –, ifj. Rácz János Berettyóújfalun lett királyi aljárásbíró, de fiatalon, 35 évesen meghalt, és alig másfél évi házasság után özvegyen hagyta a „kis menyasszonyt”, Soós Esztert.
