• Hogyan lesz az emberből tűzoltó? Gyerekkori az indíttatás, vagy később dől el a dolog?
• Tűzoltónak senki sem születik. Kicsi gyermekek persze egyebek között álmodoznak erről is, mint több más izgalmas foglalkozásról. Az űrhajós, mozdonyvezető, régész és a jó ég tudja még, hány életút között ez is felkelti az érdeklődést. Aztán ahogy telnek az évek, ezek a gyermekkori ambíciók rendre elmúlnak. Engem leginkább az motivált gimnáziumi éveim végén, hogy édesapámnak volt egy tűzoltó barátja. Tőle hallottam sok olyan történetet, amely felkeltette az érdeklődésemet. El is határoztam, hogy jelentkezem az Ybl Miklós Főiskolára, ahol a tűzoltó- tiszti képzés folyt. Persze bejutni akkor sem volt könnyű, nekem nem is sikerült. Nem adtam fel azonban a dolgot, s katonaság után jelentkeztem tűzoltónak. 1989. szeptember elsején szereltem fel Gyulán. Ahogyan az elődömet, engem is Kiss János parancsnok indított a pályámon.
• Ez azt jelenti, hogy vonulós tűzoltóként kezdte a pályafutását?
• Igen, s ez nagyon jól van így. Meggyőződésem, hogy a tűzoltó hivatás lényege a csak tapasztalati úton megszerezhető tudás. Minden egyes tűz egyedi jelenség, mindig mindent másként kell csinálni, nincs két egyforma eset. Az iskolában elsajátíthatók az elméleti ismeretek, de a tényleges tennivalók csak a helyszínen tanulhatók meg. Ha a különböző tüzek kezeléséhez szükséges tapasztalati tudás nincsen meg egy vezetőnél, könnyebben hozhat hibás döntéseket. Ha egyszer sem izzadtam bele a védőruhába, ha a csizma egyszer sem törte fel a lábam, akkor fogalmam sincs arról, milyen érzés egy eloltott tűz után bevonulni a laktanyába. Egyébként más területen is annak a híve vagyok, hogy egy vezető alulról kezdje, járja végig szakmája, hivatása lépcsőfokait.
• Az ön példája az igazolása annak, hogy így is fel lehet jutni a csúcsra. Milyen utat járt be?
• Miután felszereltem, rövidesen elvégeztem a zászlósképző iskolát, majd a munka mellett levelező tagozaton tűzvédelmi mérnöki diplomát szereztem. Tizenegy éven keresztül szolgálatparancsnok-helyettes, majd szolgálatparancsnok voltam Gyulán Dudaszeg József parancsnoksága alatt. Ő volt az, aki biztatott a továbbtanulásra, mert alkalmasnak látott a vezetői feladatok ellátására. Sokat köszönhetek tehát neki. 2000-ben aztán Békéscsabára kerültem, előbb Szendi Géza, majd Kiss András parancsnoksága alatt dolgoztam.
• Nagyon sok tűzoltó tisztből soha nem lesz parancsnok. Milyen okok miatt pályázta meg a gyulai tűzoltóság vezetői posztját?
• Nem is volt ez olyan egyszerű döntés. Sokat vacilláltam, mert én imádom a tűzoltást. És természetesen tisztában voltam azzal, ha elnyerem a parancsnoki beosztást, minden megváltozik. Egészen más feladataim lesznek, a szervezés, irányítás foglalja majd el az időm döntő részét. Ma már nem tudom pontosan, mi is adta meg a végső lökést. Arra emlékszem, hogy január nyolcadikán döntöttem: belevágok. Adva volt egy bűbájos kisváros, kis vidéki tűzoltósággal, amely azonban kétségtelenül országos respekttel bír, hiszen megrendezett két nemzetközi csillagtúrát. És persze tudtam azt is, hogy jó csapat van itt, hiszen én is nagyon szerettem itt dolgozni. És tisztában voltam azzal is, hogy van tennivaló, van min változtatni. Úgy gondoltam, húszéves tűzoltó tapasztalattal a hátam mögött, elég érett vagyok arra, hogy képes legyek a feladat elvégzésére.
• Milyen koncepcióval pályázott?
• Két nagyon fontos pillérre épül a mi munkánk: az egyik a tűzoltó szaktudás, a másik az eszközállomány. Ez határozta meg a koncepciómat is. A folyamatos képzés, oktatás, gyakorlás alapvető, de nem elegendő követelmény, emellett rendkívül fontos a megfelelő járműpark biztosítása. A tűzoltó eszközök nélkül nem tűzoltó. Hiába bátor és ügyes az ember, ha nem állnak rendelkezésre hatékony eszközök, nem lehet eredményes. Mihamarabb be kell szereznünk egy magasból mentő-, valamint egy gyorsbeavatkozó járművet. Ezekre nyújtunk be pályázatot. Egy másik igen lényeges kérdés az elhelyezés ügye. A gyulai tűzoltóság beadott egy pályázatot új laktanya építésére, amely nem nyert. A hozzáértők szerint mostanában nincs is igazi esély új laktanya építéséhez támogatást szerezni. Ezért egy olcsóbb, egyszerűbb, de megvalósítható megoldásban gondolkodunk. A mellettünk lévő kisajátított telkeken alakítjuk ki a helyet. Ehhez kapcsolódik egy teljes energetikai korszerűsítés, s így a problémáink jelentős része megoldódik. Ez a megoldás lényegesen kisebb önerőt kíván a várostól, és persze az üzemeltetés – ami legalább olyan fontos kérdés, mint az építés – is olcsóbb lesz. Nem mondunk le persze véglegesen egy új laktanya építéséről. Ha lesz lehetőség pályázni ilyen célra, megtesszük, de addig is normális körülmények között dolgozhatunk.
• Hol célszerűbb egy tűzoltólaktanyát elhelyezni? A központban vagy a város szélén?
• Mindkét változatnak vannak előnyei és hátrányai. A tervezett helyen, az elkerülőút mellett egy minden igényt kielégítő modern laktanyát lehet kialakítani zöldmezős beruházással. A központi fekvés abból a szempontból nagyon kedvező, hogy azonnal tudunk indulni a városon kívüli ellátási területekre is, Sarkad vagy éppen Elek irányába. A közelség nagyon lényeges kérdés. A mi feladatunk az emberi élet, a vagyontárgyak védelme. Ha messzebbről indulunk, értelemszerűen később érkezünk a tűzhöz. És gyakran minden percnek jelentősége van, a percek adott esetben életet jelenthetnek.
• Az emberek keveset tudnak a tényleges tűzoltó munkáról. Csak a vonuló autókat látják. Mivel telnek a hétköznapok?
• Legfontosabb feladatunk a tűzoltás, műszaki mentés, veszélyhelyzet-elhárítás, amit legtöbbször a lakosság is lát. Geszttől Lőkösházáig mintegy 70 000 hektár nagyságú terület, több mint 60 000 ember biztonsága múlik rajtunk. Szárazabb időszakban több a tűzeset, míg viharos időkben, mint a mostani, inkább a műszaki mentési feladatok dominálnak. Több mint félezer esetünk volt az elmúlt évben, nagyjából fele-fele arányban tűz és műszaki mentés. 60 fő dolgozik háromváltásos rendszerben, 14 fő állandóan a laktanyában tartózkodik. Ez a létszám súlyosabb esetekben nem mindig elegendő, ilyenkor a szomszédos tűzoltóságok is besegítenek a feladat megoldásába. Másik nagy feladatcsoport a hatósági – szakhatósági tevékenység. Beruházásoknál szakhatóságként a tűzvédelmi szempontok érvényesülését biztosítjuk. Hatóságként a különböző tevékenységeket ellenőrizzük jogszabályban meghatározott szempontrendszer alapján. Ez nagyon fontos terület, két szakemberünk kizárólag ezzel foglalkozik.
• A gyulai tűzoltósággal szemben korábban gyakran megfogalmazták, hogy a szűken értelmezett feladatokon túl sok terhet vállaltak, nagyrendezvények sorát bonyolították le. Ön kíván-e változtatni ezen a területen?
• Nem könnyű megtalálni az arany középutat. Különféle elvárásokat fogalmaznak meg velünk szemben. Egyrészt a tűzoltó legyen tűzoltó, de természetesen vállaljanak feladatot a városi célok megvalósításában is, adott esetben nagyrendezvények lebonyolításával. A jövőben a hangsúlyt a szakmára helyezzük. Ha marad energiánk, csináljuk a rendezvényeket is. Pozitív dolognak tartom, hogy kinevezésemmel különvált a rendezvényeket szervező alapítványok és a tűzoltóság vezetése. Az alapítványok kétévente szervezhetik a tűzoltó-zenekari fesztivált, mi pedig segítjük a munkájukat a lehetőségek szerint. De új alapokra helyeztük az együttműködést. Nem szeretném, hogy elsorvadjanak a hagyományok, de nem mehet a szakmai munka rovására. Biztos vagyok benne, hogy tudunk érdemben segíteni a szervezésben, lebonyolításban.
• Hogyan telt az első két hónap?
• A pályázatomban foglaltak szerint kezdtem el a munkát. Első lépésként teljes keresztmetszetben átvizsgáltam a szervezetet, hogy a szükséges módosításokat megtegyük, ahol kell. Felülről kezdtük a munkát, megvizsgáltam az együttműködéseket, szerződéseket. Nagyon fontos feladat az ésszerűsítés, a költségcsökkentés. Sikerült érdemben csökkenteni a működési költségeket, ami a jelenlegi költségvetési helyzetben elengedhetetlen feladat volt. Ezután láttam neki a szolgálatot érintő módosításoknak, figyelembe véve persze a kialakult helyi szokásokat. Két osztályvezető nyugdíjazási kérelmet nyújtott be, helyüket egyelőre megbízással töltjük be az állományból. Más személyi változás nem történt.
• Hogyan fogadták az egykori és az új munkatársak?
• Azt hiszem, vártak és örültek, hogy én jövök. Akikkel korábban dolgoztam együtt, jó kapcsolatom volt, ők ismertek, bíztak abban, hogy parancsnokként is megmarad a jó viszony. Azt gondolom és azt vallom, hogy a feladatok ellátásában lehet együttműködni, van megoldás. Ehhez magam mögé kell állítanom a csapatomat. Ezért is jó, ha valaki lentről indult, most a saját bőrömön tapasztalom. Én pedig úgy érzem magam, mint aki hazajött…
